Melegség járja át a szívünk, csupa pozitív és örömteli dolog jut eszünkbe, ha boldogan mosolygó kismamákat, elégedett csecsemőket, és büszke apukákat látunk magunk előtt. Mert a világ úgy akarja, hogy csak ezt lássuk. Másra, netalán nehézségekre, negatívumokra, kaotikus állapotokra nem szabad gondolnunk.
A gyermekvállalás, a szülővé válás vitathatatlanul fantasztikus dolog, és boldogságot adó volta nehezen hasonlítható össze bármi mással. Ezért azonban hajlamosak vagyunk az egész eseményt egy rózsaszín felhőn át látni. Pedig számos olyan téma merülhet(ne) fel, ami nem kifejezetten pozitív színezetű, csak éppen ezekről beszélni, sőt még akár gondolni rájuk, nem illő.
Tabutémák akadnak bőven, melyekről le kell rántani a leplet, hisz sok-sok nő és férfi, (leendő) szülő bűntudatát csökkenthetjük azáltal, ha beszélünk “nem megengedhető” érzésekről is, ha tudatosítjuk, hogy nem egyedül vannak, akik olykor nem csupán pozitívot és az elvárásoknak megfelelőt éreznek, gondolnak, a gyermek-, tervezés, vállalás, várás, nevelés kapcsán.
Tervezhető vállalkozás?
Az első és legnehezebb kérdés, mikor vállaljunk gyermeket. Vajon tervezhető-e életünk legnagyobb vállalkozása, vagy inkább a sorsra kell bízni?
Nem illik arról beszélni, hogy ha még nem érezzük magunkat elég érettnek rá; vagy ha uram bocsá’ az iskolapadból nem rögtön a bölcső mellé vágyunk, hanem kipróbálnánk magunkat a munkában is. Ebben az esetben ránk sütik, hogy karrieristák vagyunk.
Az élet legcsodásabb terhe?
A terhesség időszaka mára szinte teljes egészében az egészségügy fennhatósága alá került. A lelki felkészülést nem igazán segíti senki és semmi. Pedig az aranyéletnek kikiáltott kilenc hónap nem mindig a mennyország, de erről persze nem illendő beszélni. A terhesség minden tekintetben más állapot, és a maga csodája mellett megpróbáltatásokkal teli időszak is. Túl erős a szociális elvárás arra vonatkozóan, hogy a babavárás egy áldottnak megélt állapot legyen, a nehézségekről, és a folyamatosan növekvő teherről pedig nem beszélünk. Ambivalens érzések időszaka – akarom is, meg nem is -, és annak az életszakasznak a meggyászolása, ami egyszer s mindenkorra véget ér. Ezekről mind lehet, sőt kell is beszélni.
Számos jogos kérdés, félelem, aggodalom merül fel ilyenkor a leendő szülőpárban, csak nincs kinek kimondják. Vajon jó anya/apa leszek? Mi van, ha a feleségemnek már csak a kicsi lesz a fontos? Mit tegyek, ha a férjemnek már nem leszek elég kívánatos és szexi nő? Vajon nagyon meg fog változni az életünk, vagy rajtunk múlik, hogy mit tudunk a régiből megőrizni?
Mi módon küzdjünk meg áldott állapotunk alatt fellépő testi és lelki nehézségeinkkel? Hogyan nézzünk szembe a szüléstől való félelemmel?
Valódi segítség helyett korlátlan mennyiségű információ és megvásárlandó termék “segíti” a felkészülést, a szülővé válást, melyek mind azt üzenik, hogy nem is lehet jó anya/szülő, az, aki nem veszi meg ezt vagy azt, vagy nem vesz részt a legdivatosabb tanfolyamon, nem követi a “legtrendibb” eljárást. Mi pedig nem merünk nemet mondani, mert nem akarunk lemaradni, s megbélyegzettek lenni. Hisz a barátnőnk is úgy csinálta, miért pont mi hagynánk ki.
A nagy kihívás
Végre megszületett a várva várt csemete, de a földöntúli boldogság érzése nem feltétlenül érkezik rögtön a gyermek születése után, és nem is járja át a friss szülőket a nap minden percében.
A családdá válás nem megy egyik pillanatról a másikra. Az új élethelyzethez, feladatokhoz, elvárásokhoz való alkalmazkodás munka és veríték árán valósulhat csak meg. Nem csupa móka és kacagás. Fáradt és kimerült szülők, káosz a lakásban, állandó időhiány, és fenekestül felfordult korábbi élet. Bizonyos kérdések még a házastársak között is tabuk, pedig egy ilyen természetes életkrízisen, mint a gyermek születése, csak nyílt kommunikációval és közös erőfeszítéssel lehet túljutni.
A frissen szült anyák bőven több, mint a fele küzd a gyermekágyi lehangoltsággal
De hiszen erre vágytál
Az anyaság érzése nem születik meg a csecsemővel együtt. És ezt szintén nem igen mondja ki senki sem. “El kellett telnie egy kis időnek, míg megismertem őt, mire azt tudtam mondani, hogy igen, szeretem.”
Mennyi kismamát szabadítana fel a bűntudat alól az is, ha a köztudatba jobban beépülne, hogy a frissen szült anyák bőven több, mint a fele küzd a gyermekágyi lehangoltsággal, amikor közvetlenül a szülés után egy-két hétig sírósak, ijedtek, ingerlékenyek, hangulatuk a végletek között mozog. Ez az érzelmi hullámvölgy a drasztikus hormonváltozásnak, és a hirtelen szerepváltozásnak köszönhető, és mindenfajta beavatkozás nélkül elmúlik.
Már-már veszélyesnek is mondható az a tabu, ami a szülés utáni depressziót övezi, holott ennek a betegségnek az “elkerülése” sem döntés kérdése. Lehangoltság, szorongás, örömtelenség, érdektelenség, ingerlékenység, fáradékonyság, étvágytalanság, alvászavar, bűntudat, önvád, értéktelenség érzése, csökkent szexuális érdeklődés, hullámzó hangulat, a csecsemő ellátásának képtelenségével kapcsolatos érzések eluralkodása. Tudatosítanunk kell a kismamákban, hogy a depresszió betegség, hogy senki nem tehet róla; ugyanakkor jól gyógyítható, ha időben segítséget kérünk.
Ha egy újdonsült anya nem földöntúli örömről számol be, a külvilág értetlenül és megbotránkozva csóválja a fejét. Elítél segítségnyújtás helyett, és jól irányzott kérdéseivel csak növeli a bűntudatot: “De hiszen erre vágytál, miért nem vagy boldog?”
Csak babázik otthon
Bezártság, elszigetelődés, magányosság, fáradtság, ingerlékenység. Elérhet minket ez a Gyes-neurózisnak nevezett állapot is. Amikor a kismama “megőrül” a négy fal között, hogy naponta – mókuskerékszerűen – ugyanazt kell csinálnia. Hogy másban nem teljesedik ki, nincs sikerélménye, elismerése. És mindezt persze követi egy erős bűntudat, hisz milyen anya az, akinek nem elég, hogy otthon babázhat. Erről hallunk valahol? Nem, pedig nem mi vagyunk ezzel először így. Ítélet helyett tippekre van szükség, hogyan őrizhetjük meg lelki egészségünket a négy fal között.
Ha boldog a Mama és a Papa, akkor boldog a Baba is
Szülés után sok minden más lesz. A szexuális élet is. Erről, a megváltozott igényekről és vágyakról igenis beszélni kell, mert a szexuális élet közös erőfeszítéssel helyreállítható. Ami nem kerül kimondásra, azon nehéz segíteni. Pedig a szülőtársi szerepkörrel való gazdagodás gyakran jelenti azt, hogy a házastársi szerepkör háttérbe szorul. A kettő egyensúlyba hozása, a harmonikus párkapcsolat visszaállítása sok időt, türelmet, erőfeszítést, kompromisszumot, lemondást követel.
Mennyire reális az az elképzelésünk, hogy anyaságunk mellett nők is maradjunk? Erről is csak elvétve hallunk, pedig igenis működhet a kettő egyben, ha elismerjük ennek a célkitűzésnek a jogosságát.
Hogyan fogadjuk el a testi változásinkat, lányos alkatunktól való végleges elbúcsúzást, a plusz kilókat még hónapokkal a szülés után is? Ezek is valós kérdések, nem dughatjuk homokba a fejünket.
Elég jó szülő
A lényeg, hogy ne akarjunk tökéletesek lenni – mindennek és mindenkinek megfelelni – életünk legnagyobb feladatában, kihívásában sem. Ösztöneinkre hallgatva a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, és próbáljunk elég jók lenni.
Merjük bevállalni, ha nem éppen rózsaszín köd övezi gyermekvárós/csecsemős életünket, ismerjük fel, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, mások is küzdenek hasonló nehézségekkel. A lelkiismeret-furdalástól ez mindenképpen megszabadít.
Kapcsolódó cikkeink:
- 10 dolog, amiben megváltozik az életed, ha szülő leszel
- Megbuktam anyaságból?
- Amikor anyává válik a nő – Így alakul az anya-baba kapcsolat az első évben
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
