A mai felnőttek nagy része még úgy nőtt fel, hogy nem igazán volt „divat” az érzelmekről beszélni. Pontosabban nem volt szokás, egyszerűen nem volt „téma”. Ma viszont nagyon sokat hallunk arról, hogy reziliensebb vagy rugalmasabb, alkalmazkodóbb, és ezáltal sikeresebb, boldogabb az, aki könnyen beszél a saját és mások érzelmeiről, épp ezért ezt nagyon fontos megtanítanunk a gyerekeinknek. Na de hogyan tanítsuk, ha egyszer mi magunk nem tanultuk ezt? A kutatások szerint négyféleképp tanulják mindezt a gyerekek: A szülői „stílusunkból”, direkt tanításból, a viselkedésünkből és a családi környezetből. Így néz ki mindez a gyakorlatban a The Parent Website szakértői szerint.
1. Megnevezni, kifejezni, kezelni
Ezek a legfontosabb „teendők” az érzelmeinkkel kapcsolatban – és a szülői viselkedésünkkel nagyon sokat tehetünk azért, hogy segítsünk ebben a gyerekeknek. Valójában nem könnyű a dolog: amíg egyértelmű, hogy megtanítjuk felismerni és elmondani, ha éhes, fáradt, vagy szomjas. Ám ha szomorú, dühös vagy fél a gyerek, nem az az első, ami eszünkbe jut, hogy hogyan beszéljünk erről, hanem hogy megszüntessük a negatív érzelmet. Pedig ezek a negatívnak gondolt érzelmek nem feltétlenül rosszak! Minden érzelem egy jelzés, amely a „túlélésben” segít minket, hozzájárul ahhoz, hogy megértsük magunkat és a világot. Ezt a nézőpontot lenne jó átadni: az érzelmek pillanatnyi tapasztalatok, amelyek nem maradnak velünk örökre, hanem elmúlnak. (A rajtuk való gondolkodás, rágódás az, ami hosszú ideig velünk maradhat, ha nem tudjuk elengedni.) És fontos lenne hangsúlyozni, hogy minden érzelem normális, mindegyiknek helye van – így sokkal könnyebb a gyerekeknek beszélni róluk. A szakértők egy technikát is javasolnak, amellyel ezt segíthetjük.
- Mondd el, amit te látsz vagy gondolsz a helyzetről, például: „Úgy hallom, dühös/szomorú vagy.”
- Ha nem vagy teljesen biztos abban, mit érezhet, kérdezz vissza: „Dühösnek tűnsz, jól látom?”
- Validáld, azaz jelezd, hogy elfogadod az érzését: „Tényleg nagyon nehéz volt ez a helyzet, nem csoda, hogy mérges vagy.”
- Támogasd. Sokszor nem a tökéletes vigasztaló mondat megtalálására van szükség, csak arra, hogy a gyerek érezze a támogatásodat a tekintetedből, az érintésedből, ölelésedből.
- Ne akard megoldani a helyzetet. Abban támogasd, hogy töltsön egy kis időt az adott érzelmet átélve.
2. Tanítsd meg beszélgetni
A tanító jellegű beszélgetésekre akkor van mód és lehetőség, amikor mindenki nyugodt, nincs „éles helyzet”. Bármi adhat jó alapot hozzá: egy mese, film vagy sorozat, amit éppen néz a gyerek vagy együtt néztek. A fiktív karakterek érzelmeinek felismerése (plusz az arról való beszélgetés) sokat segít abban, hogy a gyerekek többféle típusú érzelemmel találkozzanak, és megtanulják felismerni, megnevezni őket. Sok gyereknek ez könnyebb, ha nem „direkt, beszélgetős” a szituáció, vagyis nem direkt, egymással szemben ültök le beszélni, hanem mondjuk amikor te vezetsz, vagy lefekvés előtt. A lényeg, hogy ne te akarj beszélni, vedd fel inkább a hallgató szerepét.
3. Figyel téged
Nem szándékosan, de rengeteget tanul a gyerek a te viselkedésedből. Magadat is bátorítsd arra, hogy beszélj az érzelmekről, és ne csak a pozitívakról. Engedd meg magadnak, hogy megéld ezeket. És ha épp nehézségeid vannak, ne elrejteni akard őket, hanem tudatosan tarts egy kis szünetet, lépj hátra. Ez is egy nagyon fontos tudás: amikor elárasztanak az érzelmek, hasznos lehet egyet „hátralépni”, vagyis nem beleveszni, hanem megpróbálni úgy tekinteni a helyzetre, hogy ezek csak érzelmek, amelyek előbb-utóbb el fognak múlni.
4. A család is fontos
A családi környezetnek nagyon nagy befolyása van a gyerekekre – például abból is rengeteget tanulnak, hogy a szülők hogyan kezelik a maguk között felmerülő konfliktusokat. Jó, ha tudatosítod bennük (és magadban is), hogy a konfliktusok teljesen normális részei az emberi kapcsolatoknak, amelyet könnyebb kezelni és megoldani, ha tiszteletteljesen viselkedünk, és ki tudjuk fejezni az érzelmeinket.
Persze a békés konfliktuskezelés nem mindig könnyű. Ha úgy érzed, ezzel gondjaitok vannak, érdemes segítséget kérni – ezt sem árt, ha megtanulja a gyerek egyébként. Hogy nem minden nehézséggel kell egyedül megküzdeni, Lehet és kell segítséget kérni, hogy minden résztvevőnek könnyebbek lehessenek az épp nehézséget okozó helyzetek.
Forrás: The Parent Website
Kapcsolódó cikkek
