A kicsik is festhetnek
Jobb, ha az első kísérletekre a szabadban kerül sor. A kisgyerek már homokozás közben felfedezi a mázolás gyönyörűségét. Adjunk a kezébe egy homokozólapát méretű ecsetet – ilyesmit háztartási boltban vásárolhatunk -, hogy a vödrében kevert sárral “festhessen”. Nyomjunk a vízzel félig telt vödörbe temperafestéket, az aszfaltra, betonútra festhet vele a kisgyerek.
Szobai művészkedéshez alkalmasabbak az ujjfestékek, a kicsik ugyanis még ügyetlenül bánnak a vékony ecsetekkel. A krémsűrűségű, tégelyekben kapható ujjfestékek nem mérgezőek, hiszen általában ételfestékekkel készülnek, ezért akár indiánnak is kifesthetik magukat a gyerekek. Ujjukat bemártva máris nyomot hagyhatnak a papíron, ez hosszasan leköti az apróságokat.
Ebben az életkorban még nem törekednek valósághű ábrázolásra vagy alkotásra, ne is biztassuk őket ilyesmire. Egyszerűen élvezik a kenegetést, figyelik, milyen nyom marad maszatos ujjuk után, boldogan utánozzák a nagyobbacska testvéreket, amikor festenek. Ehhez a mókához egy-két szín is elegendő, papírból viszont minél nagyobbat terítsünk a földre (csomagolópapír, tapéta). Ujjfesték a nagyobb játékboltokban, papír-írószer üzletekben kapható. Vásároljunk hozzá lemosható festőköpenykét is!
Apró örömforrások
Amikor alig bírjuk követni örökké tevékeny kisgyerekünket világfelfedező útján, nehezen tudjuk elképzelni, hogy esetleg unatkozó, kedvetlen kiskamasz lesz belőle. Pedig egy nyolcévesek körében végzett felmérés eredményei azt mutatják, nem is olyan ritka ez a jelenség. A gyerekek egy része szüleik igyekezete és számos játéka ellenére is úgy érzi, nincs minek örülni. A “fogyasztási csömör” ellenszere az apró örömök felfedezése – ezt bizony már egészen kis korban elkezdhetjük! A kisgyerek magától megáll minden bogárnál, felvesz minden kavicsot, belelép minden pocsolyába.
A természet rengeteg játékot kínál! Óriási hiba volna, ha “fúj, piszkos, dobod el rögtön!” – felkiáltással mindent kitépnénk a kezéből, ami felkelti érdeklődését. Éppen ellenkezőleg: hívjuk fel a figyelmét, ha érdekes dolgot látunk. A kreativitás jele, ha kisgyerekünk jól elfoglalja magát kavicsokkal, csigaházzal, botocskákkal, a természet kincseivel. Egyéb, hulladéknak minősülő tárggyal is fantáziadúsan lehet játszani. A vécépapír-guriga lehet távcső, trombita, váza, egy-egy műanyag doboz, flakon, csomagolóanyag, textildarabka érdekes alakjával, színével, anyagával kelti fel az érdeklődését.
Szükség van még jó néhány átlátszó műanyag dobozkára vagy befőttes üvegre a begyűjtött kincsek őrzéséhez. Hallgassuk végig, miért értékes kincs a vacaknak látszó cserépdarab, s lehetőleg ne dobjuk a szemétbe a következő pillanatban. Biztosítsunk elegendő időt és terepet a gyerek számára a kutakodáshoz, ne zavarjuk meg valami “fontosabb” dologgal. Így később is észre tudja venni a kis dolgokban rejlő örömöket!
Hasznos ajándékok
Egyéves koruk után egész nap mozognak, járkálnak a kisgyermekek. Jól elszórakoznak minden tologatós játékkal: babakocsival, bevásárlókocsival, kisautóval, dömperrel. Ügyeljünk arra, hogy a kicsi magasságának megfelelő méretet válasszunk. Vásárláskor próbáljuk ki, nem borul-e fel könnyen, lehet-e kanyarodni vele. Vegyük figyelembe a lakáskörülményeket, ezek ugyanis helyigényes játékszerek, a szabadban pedig csak sima, egyenletes talajon gurulnak.
A madzaggal húzható kiskacsa, kisvonat kevésbé szerencsés, a kicsi ugyanis előrehaladva nem látja, hátrafordulgatva pedig eleshet benne. A zsinóron húzott, kerekeken guruló játékszer egyébként is mindig felborul. Kétéves kor felé közeledve egyre jobban érdekli a kisgyerekeket mindenféle jármű, amire rá lehet ülni.
Ne vegyünk “előre” kisbiciklit, csak az életkorának megfelelő műanyag kismotort. Szobában és füves terepen egyaránt használható. Ha a játszótér nem mindennapos élmény a kicsi életében, megörvendeztethetjük szobahintával, kis csúszdával, libikókával. Mindezek a szabadban is elhelyezhetők. Ha amúgy is mindennap játszótérre megyünk, az otthoni eszközök hamar unalmassá válnak.
A mozgás mellett kézügyességük is ugrásszerűen fejlődik, ezért egyre szívesebben játszanak építőjátékkal. Az építőelemek rakosgathatók, szállíthatók, ledönthetők, egy-egy színes kocka sokféle szerepet betölthet: lehet emberke, állat, jármű. Az anyagánál és színénél fontosabb a mérete, hiszen az öklénél kisebb darabokkal még ügyetlen. Kislányoknak és kisfiúknak is vegyünk autót és babát, így többféle szerepjátékra nyílik lehetőség.
Bármit is veszünk, a kisgyerek annak örül, amit már látott, ismer. A ráismerés örömével mosolyog a plüss zsiráfra, ha a közelmúltban állatkertben voltunk vele, ám közel sem jelent neki ekkora örömet, ha még sosem látott ilyesmit. Mivel csak az egyéniségéhez, korához, képességeihez illő ajándékkal tud bármit is kezdeni, lássuk el ajándékötletekkel a rokonokat, ismerősöket.
Fejlesszük a baba kézügyességét!
Az egyéni adottságok ezen a területen is jelentősen eltérnek. Ezért ne a szomszéd gyerek alapján ítéljük meg saját csemeténket. Többet árul el a kisgyerek fejlődéséről, ha saját korábbi teljesítményéhez viszonyítunk. Havonta jegyezzük fel a bébinaplóba, mennyit ügyesedett a korábbi állapothoz képest.
A kis egyéves előszeretettel csipeget fel apró tárgyakat a földről. Mutató- és hüvelykujját csipeszként használva fog meg gombokat, kavicsokat, morzsákat. Legyen kéznél egy “aprólékos” zsák, hogy legyen mit felszedegetnie, de csak akkor adjuk oda neki, ha mellette ülünk, nehogy lenyeljen egy darabkát.
Másik kedvelt játéka a dugdosás. A különböző formák helyét önállóan nem tudja még megkeresni, de ha megmutatjuk, hova illik a kezében tartott darabka, örömmel nyomja be a helyére. Hasonló célt szolgálnak a farudacskák, amelyeket a falapon lévő lyukakba lehet betűzdelni. Ha már megmutattuk, mit lehet kezdeni a készlettel, a tizenkét-tizenhat hónaposok maguk is boldogulnak vele.
Ha rákaptak a játék ízére, legyünk résen, mert a dugaszoló aljzat is nagy csábítást jelent a számukra: ki akarják próbálni, milyen tárgyak férnek a kicsi lyukakba.
Rajzai még lendületes irkafirkák. Terítsünk nagyobbacska csomagolópapírt a földre, hogy legyen helye alkotni. Ebben az életkorban még inkább marokra fogja a ceruzát. Kéztartását ne javítgassuk, magától változni fog az évek múlásával. Vastag színesek, zsírkréták valók leginkább a kisgyermek kezébe.
Hosszú ideig elfoglalja magát üdítős üvegek csavaros kupakjával. Ha megmutatjuk neki, hogyan kell forgatni, tizenkét és tizenhat hónapos kora között ő is megpróbálkozik a tekergetéssel.
Nehezebb feladat a gyöngyfűzés. Tizenhat és húsz hónapos kora között már adhatunk a kisgyereknek nagy, vastag lyukú fagyöngyöt és színes cipőfűzőt vagy hurkapálcát is a fűzéshez. Az utóbbival könnyebben boldogul, de veszélyesebb is: figyeljünk oda, nehogy megszúrja magát.
Kisebb-nagyobb dobozok
Ebben az életkorban a legdrágább, legkörültekintőbben kikísérletezett fejlesztő játékokat is félredobja a kisgyerek, ha néhány megfelelő méretű dobozt pillant meg. Az a legjobb, amibe bele is ülhet. Oldala ne legyen túl magas, hogy bele tudjon mászni, és nem árt, ha a lábát is kinyújthatja benne. Ez lesz az autója (csónakja, repülője), beülteti a macit vagy a babát is. Még tökéletesebb a szögletes, fogóval ellátott műanyag edény. Ez nem mállik szét a használat során, és fogójára ugrókötelet hurkolva még húzkodhatjuk is benne a kicsit.
Az ennél nagyobb kartondoboz (tévé, hűtő, tűzhely csomagolása) házikónak alkalmas. Némi vagdosással, ragasztással, festéssel mézeskalács kunyhóvá varázsolhatjuk, ám a kisgyerek átalakítás nélkül is szívesen beleköltözik. Menjünk látogatóba hozzá, kopogjunk az ajtaján, vigyünk virágot, kukucskáljunk be az ablakán. Tegyünk be egy kis sámlit, párnát, hogy berendezkedhessen. Lehet üzlet, állatkórház, autószerelő műhely vagy bábszínház is a doboz.
Kisebb, de kellően szilárd dobozokból tornyot emelhet a kis építész. Csak lassan érti meg, hogy a nagyobbakat alulra kell tennie, a kisebbeket felülre. Minél magasabb, annál jobb, és az is vicces, ha ledől. Vízszintesen egymás után sorakoztatva vonat lesz belőlük. Mutassuk meg, hogyan tehetjük a nagyobbra a kisebbet, és így tovább. A cipősdobozok remek tárolók: színes öntapadós tapétával bevonva jól rendszerezhetjük bennük a műanyag állatokat, legóelemeket, építőkockákat.
Üres gyufásdobozokkal az asztalnál is játszhatunk, amíg kihűl vagy elkészül az ebéd. Ezekből is lehet tornyot építeni, vagy házikó gyanánt szolgálhat egy kis legófigurának. Ha két darabunk van, dugjunk az egyikbe egy szem mazsolát: vajon eltalálja-e a kisgyerek, melyikben van? Ha néhány szem rizst szórunk bele, remek hangszerre tehetünk szert.
Izgalmas sokféleség
Az egy év körüli kisgyerek hüvelyk- és mutatóujját már csipeszként tudja használni. Nagy örömét leli az apró tárgyak felcsippentésében. Ezt kihasználhatjuk az önálló étkezés terén: reggelire, uzsonnára adjunk kis gyümölcsfalatokat, vajaskenyérkockákat. Zöldségfélékből vágjunk kis kalapot a katonák fejére.
– Tegyünk egy textilzsákba sok apró, színes figurát (dobókockát, bábut, meglepetéstojásból játékot, kavicsot, gombot). Telepedjünk le a kicsivel a szőnyegre, és borítsuk ki a zsákot. Rakosgassuk együtt az apróságokat, találjunk ki rövid meséket egy-egy figurához.
– Gyűjtsünk vízparton érdekes formájú kavicsokat, apró csigákat. Rajzoljunk a földre katicabogarat, pálcikaemberkét, és rakjuk ki a szemeit, pöttyeit kavicsokból. A kisgyerek először csak elveszi a kavicsokat a helyükről, később már az odaillesztéssel is próbálkozik.
– Gyúrjunk só-liszt gyurmából vagy hőre, levegőre keményedő gyurmából kis gombócokat, majd szúrjuk hurkapálcára őket. Keményedés után gyöngyök lesznek belőlük. Cipőfűzőre a legkönnyebb felfűzni!
Soha ne hagyjuk egyedül a kicsit az izgalmas, pici tárgyakkal, mert előfordulhat, hogy szájába veszi, orrába dugja, vagy véletlenül belélegzi valamelyiket. Játék után gondosan rakjunk el mindent.
Ezek is érdekelhetnek:
– Így játsszunk a kisgyerekekkel
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
