Új szakasz kezdődik mindannyiunk életében. Izgatottan várom, hogy bővüljön a családunk, ugyanakkor tudom, lesznek veszteségeink is – írja egy édesanya a mother.ly oldalon. Nyílt levele elsőszülött kislányához így folytatódik:
Én is ideges vagyok. Nem tudom, mit hoz egy új baba. Nem tudom, hogyan változtatja meg a mindennapjainkat. Nem tudom, milyen lesz mindkettőtöket kézben tartani, az ölem elég nagy lesz-e a te egyre növekvő testedhez és energiádhoz a húgodéval együtt. Nem tudom, titokban neheztelsz-e ránk, amiért még egy kislány érkezik a családunkba – de remélem, nem.
Kilépünk a régi életünkből egy újba. Magunk mögött hagyjuk azokat a napokat, amikor csak én és te voltunk együtt, míg apa dolgozott. És azokat is, amikor hármasban töltöttünk egy egész hétvégét, te, apa és én.
Vége annak, amiben annyira jól éreztük magunkat, amiben fejlődtünk és átalakultunk, most újra megváltoztatjuk.
Olyan különleges volt veled ez a két év!
Annyi közös pillanatunk volt, amikor te úgy tekintettél rám, mintha én tudnám, mi történik, és én persze úgy is tettem, pedig mindketten új világba léptünk. Én mint anya, te mint a kislányom. Ezek értékes pillanatok nekem, örökre megmaradnak bennem.
Vannak fényképek, amelyeket fellapozok az emlékezetemben, miközben alszol.
Ott vannak azok a napok, amikor úgy szopiztál, hogy szinte belebújtál a bőrömbe. A végtelen hasfájós esték, amikor csak sírtál és sírtál, amíg csak meg nem találtuk a tökéletes helyet az elalvásodhoz.
Olyan nő lettem, aki rájött, hogy mindig többet kell adnia, többet kell veled lennie, jobban kell szeretnie. És ha hozzáadod a húgodét, az a szeretet csak még nagyobb lesz.
Ott van az első tavaszod, amikor egy pokrócon hasaltál a fűben, míg én teregettem. Emlékszem, hogyan tanulmányoztad egyesével a fűszálakat, mint egy tudós, aki az ismeretlen felfedezésének küszöbén áll. És figyeltem, ahogy ezen a nyáron átszáguldottál a kismotoron ugyanazon az udvaron, a hajad kiszívta a nap, csak úgy repültél örömödben.
Ma már olykor a lábamnak támaszkodva hallgatod a mesét, ahelyett, hogy az ölemben ülnél, ha lefekvés előtt olvasok neked.
Kívülről már ismered a testvéredet is, néha felnyúlsz, hogy megérintsd és megpuszild a hasam. Imádom azt a kis gyengédséget, ahogyan a hasamra mutatsz, és az örömöt, ami ilyenkor átsuhan az arcodon.
Közben izgulok, nehogy dühös légy, amiért már nem vagyunk kettesben. Hogy talán neheztelni fogsz az ölem, a karom, az osztatlan figyelmem elvesztése miatt.
Nem csak miattad vagyok ideges, hanem magam miatt is. Hogy túlterheltnek fogom érezni magam. Hogy végre ráéreztem arra, milyen is ez az anyaság, végre tudok adni magamból – de vajon vannak-e további tartalékaim?
De az igazság az, hogy nem veszítek semmit, csak nyerni fogok azzal, hogy kétgyerekes anya leszek, tudom. Egyre jobb és jobb leszek, ahogyan te is jobbá tettél engem.
Tudod, a szeretet végtelen, ha nem akarjuk, nem fogy el. És akárhány részre osztható. Minden másodperccel egyre jobban szeretlek, és ez csak növekedni fog, amikor meglátlak új szerepedben, nagy testvérként.
Izgatottan várom, hogy bővüljön a családunk azért is, hogy legyen egy testvéred, akire egész életedben támaszkodhatsz, akivel megoszthatod a történetedet, aki melletted lesz. De hiányozni fog, hogy te legyél az egyetlen baba az ölemben.
Úgyhogy kihasználom a hátralévő heteket, és még többet ölellek majd. És mindig szeretni foglak, ahogy már a húgodat is szeretem. Ahogy mindig is tettem, még mielőtt az édesanyád lettem.
Nem ígérhetem, hogy ez az átállás tökéletes lesz. Nem tudom garantálni, hogy nem lesznek könnyeink mindkettőnknek. Nem mondhatom, hogy néha nem leszünk dühösek, idegesek. De elmondhatom: megtanítottál anyának lenni, és emiatt máris te vagy a legjobb nagytestvére a kisbabánknak ezen a közös úton.
Kapcsolódó cikkek
