A végtaghiánnyal járó rendellenességek szerencsére ritkák, de sokszor igen súlyosak. Ami a legfontosabb, hogy ugyan meg nem előzhetők, de felismerhetők!
Aki már járt terhességi ultrahangon, az tudja, hogy rutinszerűen a baba fejét, gerincét, combcsontját nézik meg a vizsgálat során. Csakhogy ez nem elég! Figyelmet kellene fordítani – és szerencsére a legtöbb helyen már odafigyelnek – a hasfal épségére, a gyomorban várható folyadék meglétére, a vesék (esetleg a hólyag) és a szív vizsgálatára, és természetesen a négy végtag lehető legpontosabb megfigyelésére. Arról már nem is szólok, hogy egy jó ultrahanggal gyakorlatilag egy húszhetes magzat arca is látható, a szülőknek is felismerhető.
A rutin terhességi ultrahang célja tehát nem (vagy nemcsak) az, hogy leendő csemeténkben gyönyörködjünk, hanem tudnunk kell arról, hogy a rendellenességek nagyobb százaléka váratlanul, egészséges családok gyermekeiben fordul elő. Száz újszülöttből kb. 3 fejlődési rendellenességgel születik. Ráadásul, akinek valamilyen okból fokozott kockázata van, az elmegy egy specialistához, aki egy igen jó ultrahang-készülékkel rendelkezik, és aprólékosan végigvizsgálja a magzatot.
Akinek semmi különös gondja nincs, azt a nőgyógyásza 3-4 alkalommal megnézi (az érvényes protokoll alapján három ultrahang vizsgálat kötelező a terhesség során), azt kell, hogy mondjam: “nőgyógyász szemmel”. Sajnos kevés az olyan nőgyógyász, aki jó a fejlődési rendellenességek felismerésében is. Ne sértődjünk meg tehát, ha orvosunk szakemberhez utal, hanem örüljünk neki, hiszen az ultrahangozás különleges jártasságot igényel.
Amikor terhes voltam, szerencsénk volt. Én is foglalkoztam ultrahanggal, így jórészt ismertem a lehetőségeket. Olyan helyre mentem, amit a legjobbnak gondoltam. Nem találtak semmilyen problémát, és nem is lett.
Azt kérem a jövendő anyukáktól: ne azt kérdezzék a 18-20. héten az ultrahangot végző orvostól, hogy fiú vagy lány a baba, még csak ne is azt, hogy egészséges-e, hanem azt, hogy meg tudta-e nézni mindenét, amit ilyenkor lehet, és az mind rendben van-e.
Aki akarja, az a gyermek nemét is megtudhatja, általában a 20-24. hét között(van olyan, aki már a 16. hét környékén megmutatja magát). Ha jól emlékszem, kislányunk a 22. hét környékén árulta el biztosan, hogy felesleges Dezsőkének szólítani, mert kislány. Ezzel mindenki másképpen van, de én örültem neki, hogy megtudtam, mert mindig azt hittem, hogy fiút szeretnék (elsőre). Így volt időm a szülésig felkészülni, nevet választani.
Most már úgy gondolom, nagyon is jó, hogy kislány. Persze sokan vitába szállhatnak velem, mert még sok helyen tartja magát a régi nézet, hogy csak a fiú “a gyerek”. De én örülök a lányomnak, s boldog vagyok, hogy babázhatunk, öltözködhetünk, s már jó előre örülök annak is, hogy ő szüli majd meg az unokámat.
Kapcsolódó cikkeink:
– Az ultrahang alkalmazásai a terhesség során
– Ultrahangvizsgálatok 2, 3 és 4D-ben
III.évf./5.sz.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
