Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.
Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre.
A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek.
Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet.
Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre.
Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan “megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak.
A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére.
Ráadásul a babák úgy lettek “kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy “kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni.
Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
További hasznos cikkek a témában:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
