Amy Green-nek, a todaysparent.com szerzőjének is a leggyakrabban azt a kérdést tették fel lánya életének első hónapjaiban, hogy jó baba-e – és ez volt az a kérdés, amire ő a legkevésbé akart válaszolni.
“Feltételezem, a ‘jó’ jelzővel a kérdezők egy olyan csecsemőre utaltak, aki átalussza az éjszakát, aki nem túl lármás, és állandóan azt teszi, amit elvársz tőle (de legalábbis a legtöbb esetben).
Szóval anyaságom első hónapjaiban, amikor a babám nem felelt meg mindezeknek, ez a kérdés mindig valamiféle tesztnek tűnt – mintha a lányom nem felelne meg a jó minden kritériumának, ami valahogy ‘rossz babává’ tette volna (engem pedig értelemszerűen rossz anyává)” – írja Green.
Szerinte amit valójában a “jó baba” kifejezés alatt értenek, az egy olyan baba, akivel könnyű dolga van a szülőnek – akinek nyugodt a temperamentuma, ami lehetővé teszi, hogy a legtöbb helyzetben, a legtöbb napon, a legtöbb mérföldkövön nyugodtan jussanak át. “A kilenc hónapos kislányommal sok szempontból könnyű: átalussza az éjszakát, jó étvágyú és jókedvű (javarészt megfelel a kritériumoknak). Ő az a típus, akit sokan ‘nagyon aktívnak’ neveznek. Ébredéskor készen áll a világ felfedezésére, keresi a következő kalandot (miközben kikényszerítek magamnak egy rövid ölelgetést).
A pelenkacsere herkulesi erőt, kreativitást és türelmet igényel (vagy inkább két embert). A kanállal evés pedig sohasem volt opció nálunk (akkor sem, amikor ő maga is meg tudta már ragadni az ételt). Nem mindig ezek a ‘legkönnyebb’ tulajdonságai (és ezek azok, amik miatt minden este 9 órakor ágyba zuhanok). De ha belegondolunk, mi az, amit ezek megtestesítenek – a kíváncsiságot, az elszántságot, a függetlenséget -, tudom, hogy ezek lesznek azok az erősségei, amelyek egész életében elkísérik – akkor, amikor ez embereket már nem fogja érdekelni, hány órát alszik egyhuzamban éjszakánként.”
Green feltette Eleanor Rushton szülésznőnek azt a kérdést, hogy vajon miért érzi magát kellemetlenül, amikor a “jó babáról” kérdezgetik. A szülésznő szerint ez a kérdés túlzott nyomást helyezhet az újdonsült szülőkre. A szerző hozzá is tette, hogy ő természetesen nem immunis erre a nyomásra. Számos kutatás is alátámasztja Rushton vélekedését, vagyis hogy az újdonsült anyák erős nyomással szembesülnek, hogy legyenek tökéletesek, és ha ez az irreális elvárás nem teljesül, érezzenek hatalmas bűntudatot. Ennek pedig messzemenőleg is lehet hatása, többek között a stresszre, a szorongásra, és a szülés utáni depresszióra. Egy 2018-as tanulmány szerint a “tökéletes anyaság” miatti nyomás összefügg a szülői kiégéssel.
Tehát amikor azt kérdezik egy anyukától, hogy a gyermeke jó baba-e, könnyű dolga van-e vele, az annak az illúzióját kelti, hogy vannak olyan viszonyítási pontok, amelyeknek a babája megfelelhet, ha ő egy kicsit “jobb az anyai gondoskodás terén”. Pedig a babák időnként látszólag ok nélkül sírnak, vagy nehézkes számukra az alvás. Néhány baba érzékenyebb vagy éppen hangosabb, és nagyobb figyelmet igényel. “A szülők úgy érezhetik, hogy valamit rosszul csinálnak, ha a babájuk nyűgös, nem alszik hosszabb ideig egyhuzamban, vagy gyakran kell felvenni vagy etetni. De a legtöbbször ezek normálisak egy egészségesen fejlődő babánál” – magyarázta Rushton.
Mit kellene inkább kérdezni egy újdonsült anyától?
Az édesanyák egy kicsit elveszve érezhetik magukat az első hónapokban. Rushton azt javasolja, hogy inkább olyan nyitott kérdéseket tegyünk fel, mint hogy “Milyen újdonsült szülőnek lenni?”, hogy beszélhessen arról, hogyan tudja menedzselni a mindennapi teendőket.
De érdemes arról is megkérdezni a szülőket, hogyan segíthetünk nekik. Az olyan konkrétabb kérdésekkel, mint például az “Örülnétek annak, ha főznék nektek néhány adag ételt?” arra ösztönözhetjük őket, hogy valóban fogadják is el a segítséget.
Hogy lehet reagálni, ha felteszik a “jó baba” kérdést?
Green elmondta, hogy tudja, hogy a jó baba kérdéshez való hozzáállása egy kicsit túl érzékenynek tűnhet, és biztos abban is, hogy vannak olyan szülők, akik különösebben izgatottak sem lesznek emiatt. De azoknak, akiket kissé frusztrál ez a kérdés, és szeretnének készülni néhány válasszal, szerinte érdemes arra is gondolniuk, ki tette fel a kérdést.
Ha egy ismerős, egy szomszéd, akkor válaszolhatunk viccesen olyasmit, hogy “Úgy alszik, mint egy csecsemő!”. Ha egy jószándékú érdeklődő kérdezi meg a pénztárnál, sorban álláskor: “Igen, jó baba, de határozottan vannak hullámhegyek és hullámvölgyek.”
És ha egy másik anya kérdezi meg? Green-nek az egyik barátja elmesélte, hogy amikor az egyik babás csoportban egy anya feltette a jó baba kérdést, azt felelte, hogy “Igen, ő egy fantasztikus kislány”, de a választ rögtön kiegészítette azzal, hogy éppen milyen nehézségei vannak gyermekének az alvással. Ha az őszinteségünk miatt egy másik édesanya azt érzi, hogy nincs egyedül, annál jobb.
“Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben egyetértenek abban, hogy minden baba eredendően jó. Persze lehetünk miattuk kétségbeesettek, idegesek, vagy összezavarodottak. De hogy rosszak lennének? Ezt egyszerűen nem tudja befogadni az alváshiányos agyam.
Kilenc hónap szülői lét után megtanultam azt is, hogy a jó nem egy teljes vagy állandó dolog. Valójában elég kétértelmű” – írta Green, és arról is beszámolt, hogy lányának, mint minden babának, vannak (és lesznek is) jobb és rosszabb időszakai. Ezektől viszont ö nem jó vagy rossz lesz, hanem emberi.
(A cikk a todaysparent.com írása alapján készült.)
Kapcsolódó cikkek
