Egész nap dolgozom, többnyire otthon, olyan jól esne délutánonként sétálni, csavarogni egyet, hétvégén meg jó nagyot kirándulni a zöldben, távol a várostól. De a gyereknek máshogy akaródzik: ő egész nap iskolában van, feladatokat teljesít, jól viselkedik, oda megy és akkor, amikor mondják – délután meg hétvégén másra sem vágyik, mint hogy ne legyenek kötelező feladatok, ne kelljen lehetőleg semmit sem csinálni. És bizony a kirándulást ő gyakran kötelező programnak éli meg.
Oké, aláírom, nem ugyanazt az élményt adja, mint tabletezni vagy filmet nézni – és én pont ezt szeretem benne. Ő meg pont ezt nem.
Lazítani tudni kell
Nekem sem volt mindig egyértelmű, hogy a legjobb kikapcsolódás a zöldben van. Idő volt, amíg megtapasztaltam, hogy semmi nem hat olyan jól rám, mint amikor erdőben sétálhatok. (Na jó, a vízpart még versenyben van.) A feladat adott: azt kell egy kilenc éves kislánynak megtanítani, hogy a kirándulás a pihenés egészen más szintjét adja, mint akár az otthoni semmittevés, akár a tabletezés. Sokat próbálkoztam, sokféle trükköt vetettem be, hogy a családi kirándulások ne veszekedésbe fulladjanak, hanem mindenki számára élvezhetőek legyenek. Mutatom mindazt, ami nálunk bevált.
1. Legyen különleges az útvonal
Amíg engem egy teljesen snassz erdei ösvény is feltölt, egy sok ingerhez szokott, mozgékony kilencévesnek ez néha kevés. Ám ha a terep érdekes, különleges, mert mondjuk hidakon kell átkelni, patakmederben lehet kalandozni, gyökerek között domboldalban kapaszkodni, lombkoronasétányon járni, kilátót mászni és onnan figyelni a tájat, máris izgalmasabb az egész. Épp azért a Dera-szurdok vagy a Holdvilág-árok számunkra jolly joker kirándulóhelyek. Kisebb korában a feladatos tanösvények varázsolták el, ma már ezek kevésbé favoritok.
2. Ügyelj a távra
Simán bírna szerintem 10 kilométert is gyalogolni, de az érdeklődése ennél kisebb távokat tesz komfortossá. Alapvetően nem ilyen nagy túrákra indulunk, és kimondottan nehéz terepeket sem választunk. Szeretném remélni, hogy ez majd változik – most még inkább kirándulók vagyunk, mint túrázók, de ami késik, talán nem múlik. Nem adom fel a reményt, hogy a gyerek a kirándulást magáért a kirándulásért fogja szeretni egy idő után.
3. Legyen jó az időzítés
Kisebb korában nagyon figyeltem arra, hogy vagy jóval alvásidő előtt, vagy utána induljunk, hogy amennyire lehet, kipihent legyen a gyerek, és ne forduljon a kimerültség miatti kiborulásba a séta. Ma már alvásidő ugyan nincs, de igyekszem úgy időzíteni, hogy előtte-utána rápihenhessen, legyen ideje olyan tevékenységre, amit ő szeretne.
4. Enni jó!
Hát még akkor milyen jól esik, miután jólesően elfáradva feljutottunk mondjuk egy csúcsra, elértük a kitűzött célt vagy találtunk egy jó piknikezőhelyet. Nasi mindig van nálunk – a kisebb elfáradsáokon, elcsüggedéseken, unatkozásokon át tud segíteni. De gyakran ebédhelyettesítő szendvicset is viszünk – az éhes gyerek gyakran nyűgös gyerek, ezt meg jobb elkerülni.
5. Gyertek, haverkák!
A legjobb trükk, ha találunk magunknak kirándulótársat: baráttal, barátnővel észrevétlenül fogynak a kilométerek. Az a táv, amit egyedül végignyűglődik a gyerek, egy társsal sokszor fel sem tűnik. Szóval ha találsz magatoknak jó kirándulópartnert, el ne engedd!
6. Legyen kényelmes!
Fontos, hogy ha nem is speciális túraruházatot, de kimondottan kényelmes, funkcionális ruhákat adj a kicsire a túrázáshoz. A cipő elsődleges fontosságú, ha az nem kényelmes, tönkreteheti az egész sétát. De az is jó, ha a nadrág rugalmas, az egész öltözet réteges, könnyen fel- vagy levehető egy-egy réteg, ha arra van szükség. Nem kell a legdrágább gyerek túracuccokat megvenni, de válasszátok a legkényelmesebb, zárt cipőjét, olyan zoknit, ami puha és nem dörzsöli a lábát – ezzel sokat tehetsz a kirándulás élvezhetőségéért.
7. Segíts, hogy átélje!
Hívd fel a figyelmét a természet szépségeire, csodáljátok együtt a különleges virágokat, növényeket, természeti képződményeket, kilátásokat. Nem biztos, hogy azzal az elmélyültséggel vizsgálódik majd, amivel te szeretnéd – akkor ne erőltesd. Mutasd meg, lássa, hallja, hogy te milyen szépnek, lenyűgözőnek találod, aztán döntse el ő, meddig szeretné nézegetni. Ne várd el tőle a saját lelkesedésedet, de segíts neki, hogy nyitott legyen a természetre.
8. Ne sértődj meg!
Ez volt a leggyakoribb, legnagyobb hiba, amit a kezdetekben elkövettem, és bizony néha még most is becsúszik. Én vártam, készültem a kirándulásra, ez ígérkezett a hetem fénypontjának, erre nyűglődés, kínlódás, finnyogás lett belőle – én meg magamra vettem. Személyesre. Ami teljesen felesleges. Amikor annak tudom látni az ellenkezést, ami: a gyerek fáradtságának, kimerültségének a tünetének, akkor nem csinálok belőle nagy ügyet, és nem is fajul veszekedéssé a helyzet. Ha belemegyek abba az utcába, hogy „de miért nem lehet végre egy olyan hétvége, amikor nekem kedvezünk”, abból sok jó nem sül ki.
9. Legyél rugalmas!
Ehhez kapcsolódik a következő tanácsom: mindig tervvel indulok neki a kirándulásoknak, de útközben tudok módosítani, ha kell. Rövidítünk, megállunk hosszabban egy játszótérnél, bemegyünk egy étterembe, keresünk egy fagyizót (legjobb trükk nyűglődő gyerek lenyugtatására…), a lényeg, hogy nem ragaszkodom mereven a tervhez, hanem igyekszem úgy alakítani, hogy mindenkinek komfortos legyen.
Kapcsolódó cikkek
