Család

Így siettesd „jól” a gyereket, hogy időben indulhassatok reggel

Az „igyekezz már!” nagyon nem célravezető – de mit mondj helyette, hogy ne késsetek el?
2024. Május 07.
reggeli készülődés, anyuka kislányával, gumicsizmában
Fotó: Getty Images

Már rég indulni kéne, de a gyerek a szobában bogarászik, vagy valami egészen mással foglalkozik, esetleg öt perce húzza az egyik cipőjét, netán nagyjából azt se tudja, hol van és mit kéne csinálnia – ismerős? Ember legyen a talpán, aki egy húzós reggelen nem érez késztetést arra, hogy kifakadjon: „Igyekezz már!”. Látod előre, hogy valószínűleg elkéstek, szeretnéd, ha a gyerek(ek) a készülődésre koncentrálnának, de mintha minél inkább próbálnád erre ösztönözni őket, annál inkább esne szét minden… Jól érzed, ha nem „jól” sietteted a gyereket, főleg a kicsit, óvodást vagy kisikolást, akkor jó eséllyel az ellenkezőjét éred el annak, mint amit szeretnél. Hogy miért? Az Institute of Childpsych szakértői szerint ennek nagyon egyszerű oka van.

Ne add át a stresszt!

Amikor azt mondod a gyereknek, hogy igyekezzen már, valószínűleg kihallja az enyhe (vagy nem is olyan enyhe) ingerültséget és feszültséget a hangodból. Persze, hiszen azért szólsz rá erősebben, mert már feszült vagy az esetleges késés gondolatától. És még ha nem is szándékosan, sőt a tudatos szándékod ellenére, ezt a feszültséget bizony a gyereknek is átadod. Ami egyenes út ahhoz, hogy pont a vágyott forgatókönyv ellenkezője történjen – vagyis ahelyett, hogy a gyerek odafigyelne arra, amit csinálnia kell és tempósan elkészülne majd elindulnátok, szétcsúszik az egész készülődés. Hiába erőltetsz nyugalmat magadra, a gyerek leveszi, hogy feszült vagy, és ahelyett, hogy fókuszálna, a te érzelmeidre reagál, azokkal foglalkozik (szintén nem tudatosan, valószínűleg). Egyes gyerekeknél ez kimondottan ellenállást válthat ki, mert az, hogy nem tudod kontrollálni az érzelmeidet, számukra úgy jön le, hogy kicsúszott a kezedből az irányítás. Félre ne értsd, nem kihasználják, hogy gyenge vagy és sebezhető, egyszerűen a te érzelmi instabilitásod számukra is megnehezíti, hogy stabilnak maradjanak – ami pedig a fókuszáláshoz elengedhetetlen. Na de mit csinálj, ha már kezdesz kikészülni, mert csak nem sikerül elindulni? A legjobb, ha már azelőtt megváltoztatod a szokásos forgatókönyvet, mielőtt kiborulás-közeli állapotba kerülnél. Nem az a jó megoldás, ha a megszokottnál tíz perccel előbb kezded el sürgetni a gyereket. Jó, ha előbb reagálsz, de a sürgetés, siettetés sosem lesz igazán eredményes. Ezekkel a trükkökkel viszont elérheted, hogy olajozottabban induljon a reggel.

1. Először kapcsolódj

Mielőtt elkezdenéd mondani a gyereknek, hogy mit kellene csinálnia, kapcsolódj vele. Hogy mit is jelent ez? Ereszkedj le hozzá, hogy ne fölülről add neki az utasításokat – akár az öledbe is veheted. Nézz a szemébe – és várd meg, hogy ő is a szemedbe nézzen. És mondj neki valami olyasmit, ami megteremti közöttetek az érzelmi kapcsolatot. Például:

Annyi megbeszélnivalónk van úton az oviba, kezdjünk el készülődni! Vagy: De ügyesen felöltöztél! Haladhatunk tovább?

Bármi jó lehet, ami a ti életetekhez, rituáléitokhoz kapcsolódik, és amivel be tudod vonni a gyereket.

2. Egyszerre csak egyet

Annyiszor csináltátok már, miért nem tudja magától…? Ne tegyél magatokra ennyi feszkót, hanem figyelj arra, hogy egyszerre csak egy feladatot adj a gyereknek, és a kicsiktől ne várd el, hogy magától tudja, mi lenne a következő teendője. Egyszerűen nem elég fejlett még az agya ahhoz, hogy hosszú feladatsorokat jegyezzen meg, és mindkettőtöknek könnyebb lesz, ha nem várod el ezt tőle. Eljön majd annak is az ideje, most viszont többre mész azzal, ha egyenként mondod neki, mi következik, mit csináltok, mivel haladjon.

3. Legyél játékos

És itt most nem arra kell gondolni, hogy álljatok neki elbábozni, hogy most felveszitek a cipőt, hanem hogy próbáld megnevettetni, miközben a reggeli feladatokat végzitek, próbáld feldobi valami pici játékossággal az unalmas rutincselekvéseket. A nevetés serkenti a dopamin, az oxitocin és az endorfin felszabadulását, ami megkönnyíti azt, hogy a gyerek figyelni tudjon és jó hangulatban készülődjön. Kipróbálhatod mondjuk ezt:

Fogadjunk, hogy én veszem fel előbb a cipőmet! Esetleg: Egy vagy két lábon ugrálva menjünk ki a kocsihoz?

4. Magyarázd el a sebességet

A kicsiknek egyáltalán nem mond semmit az, hogy „Most már igyekezni kell!”. Jó ötlet viszont például egy állatéhoz hasonlítani a sebességet, amivel készülni kellene – lehetőleg olyat válassz, amit jól ismer, amiről tudja, hogy mennyire gyors, és lehetőleg még szereti is. Mondj valami ilyesmit:

Most már olyan gyorsnak kell lennünk, mint a gepárdnak, hogy odaérjünk időben az oviba. Vagy: Játsszuk azt, hogy az oroszlán elöl futó gazellák vagyunk, gyorsan vegyük fel a cipőnket és szaladjunk a lépcsőházba!

5. Adj neki célt

Helyezd át a figyelmét arra, milyen jó dolgok várnak rá, ha végre elindultatok. Ne menj nagyon messzire időben, épp csak jelezd, hogy ha végre befejezitek a készülődést és útnak indultok, sokkal érdekesebb dolgok várhatók. Motiváld például ezzel:

Szerinted te érsz be előbb az oviba vagy a barátod? Mit szeretnél ma játszani? Vagy: Ha beülünk a kocsiba, választunk valami vidám zenét – van ötleted, mit hallgassunk?

Segítsd őt – és magadat

A sürgetés elhagyásán túl az alábbi dolgokkal járulhatsz még hozzá ahhoz, hogy nyugodtabban induljanak a napjaitok:

  • Tarts rutint: A kicsi gyerekeknek sokkal könnyebb a rutinszerű rendszerhez alkalmazkodni, az ismétlődés egyszerűbbé teszi számukra például a reggeli készülődést is.
  • Ne kiabáld messziről az utasításaidat: Hajolj le hozzá, nézz a szemébe, és úgy mondd el neki, mit is kellene következőnek csinálnotok.
  • Utasítás helyett kérdezz: Ahelyett, hogy vedd fel a cipődet, mondd ezt: Mit is szoktunk felvenni, mielőtt kimegyünk az utcára?
  • Utasíts kevesebbet: Minél kevesebb utasítás hangzik el, annál könnyebb lehet a gyereknek – de ezt ne úgy érd el, hogy egy mondatba több teendőt foglalsz bele. Hanem hogy csak a valóban szükséges dolgokra hívod fel a figyelmét.
  • Viccelj: Lehetőleg minél többet. Ha elvicceskeditek a feladatokat, nem is érzi majd feladatoknak őket, és sokkal hamarabb megcsinálja.

Forrás: Instagram.com/Instituteofchildpsych, Kindercare.com