Az utóbbi években a gyerekek fizikai érése kimutathatóan korábban kezdődik, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A lányoknál 10-11, fiúknál 11-12 éves kor körül kezdődő pubertás sokaknál kitolódik a 8-13 illetve 9-14 éves időszakra. Teljesen normális tehát, ha a 8-9 éves gyereked a kamaszodás „tüneteit” kezdi mutatni. Ez még nem a „sűrűje”, de ha szeretnéd, hogy a lehető legbékésebben, nagyobb krízisek nélkül menjetek végig ezen az időszakon (is), akkor nem árt néhány dologra odafigyelni.
Mi történik velem?
Ahogy a kamaszok sincsenek igazán tudatában annak, mi történik velük, hogyan függnek össze a fizikai változások a lelkiállapotukkal, ugyanúgy a 8-10 éves minitinik (preteen, azaz a tinédzserkort megelőző időszaknak is hívják ezeket az éveket) sem igazán értik néha, miért érzik azt, amiket éreznek, és miért viselkednek úgy, ahogy. Nem mindenkinél erőteljesek ezek a változások, és nem is mindenkinél jelentkeznek ennyire hamar, de ha az alábbiakat tapasztalod a gyerekednél, akkor bizony a mintini vagy kiskamasz korba lépett:
- Erős érzelmek
- Érzelmi hullámzások
- Kellemetlen, nehéz érzések, mint a szégyen, aggodalom, mások véleménye miatti szorongás
- Új dolgok, stílusok (zene, öltözködés, művészeti érdeklődés) iránti rajongás, akár éles váltásokkal
- Nagyobb igény a függetlenségre
- Növekvő szexuális érdeklődés
Ezek miatt úgy érezhetitek, hogy a gyereketek kicsit eltávolodik tőletek, és akár ti magatok is távolodást érzékelhettek saját magatokban amiatt, hogy a gyerek változik. Ahhoz azonban, hogy a lehető legharmonikusabban teljenek ezek az évek, és a leginkább megmaradjon a kapcsolatotok szoros, támogató jellege, a kapcsolódás az egyik legfontosabb dolog. Az ahaparenting.com szakértői összegyűjtöttek még néhány fontos dolgot, ami segítheti, hogy erős, egymást támogató, szeretetteli kapcsolat maradhasson köztetek majd később, a tinédzserkor éveiben is.
1. Legyenek közös pontok
Az olyan kapcsolódási lehetőségek, mint a közös vacsora, nagyon fontosak lehetnek, ragaszkodjatok hozzá. Jó hatással lehet a gyerek iskolai teljesítményére, társas kapcsolataira, ha van egy kis idő a napban, amikor kiemelt figyelmet kap az, mi történt vele, mit érez, hogyan telnek a napjai. Kihasználhatjátok beszélgetésre a közös utazással töltött időt, és valójában bármi jó, ami számotokra kapcsolódást, közös időt, beszélgetést jelent. És az is nagyon jó, ha mindegyik gyereknek van saját közös ideje mindkét szülővel, amikor csak rá figyel az adott szülő – mondjuk havonta egy közös hétvégi ebéd, séta, fagyizás.
2. Tiszteld a szabadságvágyát
Igen, növekszik a szabadságra való igénye, de ez nem kell, hogy probléma legyen. Igen, lehetséges, hogy erőt kell venni magadon, hogy egy kicsit nagyobb szabadságot engedj, de ha lefektetitek közösen a szabályokat, és ezekhez ragaszkodsz, akkor jó eséllyel rendben lesztek. És legyél kicsit együtt érző, amikor épp utálja a szabályokat – de ettől még ne legyél következetlen.
3. Gondold újra, mit értesz fegyelmezés alatt
Ebben az életkorban a „leckéztetés” helyett hatékonyabb lehet, ha kérdéseket teszel fel, és így vezeted rá a gyereket, mi nem volt jó abban, ahogy történtek a dolgok. A büntetés egyre kevésbé fog működni, és igazából csak elmérgesíti a helyzeteket – főleg, ha kütyümegvonással igyekszel büntetni.
4. Ne becsüld le a hormonokat
Amikor lobbanékony, hangulatváltozásai vannak, akkor igenis tartsd észben, hogy ebben nagy szerepe van a hormonoknak. Változik a teste, változik az agya – a kiabálás vagy a büntetés sokkal kevésbé hatékony épp ezért, mint eddig. Ami sokkal jobban működik, az az együttérzés, a nehéz érzelmek elismerése, és emellett a kitartó ragaszkodás a szabályokhoz ésszerű keretek között. Néha tényleg nekik is szükségük van arra, hogy egy-egy vita hevében lenyugodhassanak, aztán higgadtan tudjátok megbeszélni később a dolgokat.
Fotó: Getty Images
5. Ne vedd személyesre!
Ez nagyon-nagyon fontos: nem „ellened” nyűgös, unott vagy épp kiismerhetetlenül szeszélyes az a kisgyerek. Egyszerűen csak történnek vele dolgok, amiket még nem tud kezelni, nem tud hova tenni. Most tanulja még a saját testének változó működését, az érzelmek felismerését, a róluk való kommunikációt, és ebben a folyamatban te nem az ellenség vagy, hanem a segítő – csak néha megálljt kell parancsolnod az automatikusan előtörő saját nehéz érzéseidnek.
6. Meséld el neki, hogy nincs egyedül
Sokat segíthet neki, ha elmondod, te vagy a nagyobb testvérei is küzdöttek hasonló problémákkal, hogy a tinédzserkor normálisan együtt jár érzelmi és hormonális viharokkal. Hogy szinte mindenki számára nagy feladat kezelni a testi és érzelmi változásokat. Mesélj magadról, és közben kérdezd, hogy van ő – és figyelj rá, reagálj, reflektálj, valóban legéyl kíváncsi arra, amit mond.
7. Segíts neki nyitottnak lenni
Ennek az életkornak az a „feladata”, hogy a gyerek megtalálja, megtanulja, „ki is ő valójában”. Ehhez jól jön némi nyitottság, kezdeményező készség – és ha a te kis tinikéd nem ilyen, akkor bizony elkélhet neki a segítség. Bátorítsd, engedd, hogy felfedezzen, kísérletezzen, és közben legyél neki a biztos pont, akinek mesélhet, akitől kérdezhet, akihez bármikor visszamehet.
8. Legyél mellette a tanulásban, de ne csináld meg helyette
Ez az az időszak, amikor meg kell tanulnia, hogy a tanulás az ő felelőssége. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, ne egyszerre „vedd le a kezed róla”. Követelj tőle egyre nagyobb önállóságot, de eleinte még legyél mellette abban, hogyan ossza be az idejét, hogyan ellenőrizze saját magát, hogyan tervezze meg, mikor mivel foglalkozik. De ne tervezz, szervezz helyette, ne legyél te az egyetlen, aki észben tartja a leckéket, szorgalmikat, dolgozatok időpontját. Vond be őt, egyre jobban!
9. Tanítsd meg, hogy figyeljen magára
Segíts neki abba, hogy eleget pihenjen, aludjon, kikapcsolódjon, és mesélj neki mindennek a fontosságáról. Elengedhetetlen, hogy tisztában legyen azzal, mi az, ami őt valóban pihenteti, milyen tevékenységek szereznek neki örömet, mivel tud feltöltődni vagy épp megnyugodni. És az is, hogy felismerje, mikor fáradt, kimerült, mikor kell egy kicsit megállnia pihenni. Legyél mellette ebben, mutass neki lehetőségeket, és segíts neki időt találni minderre.
10. Ne lepődj meg akkor sem, ha jobban ragaszkodik hozzád
A testi és lelki változások sok tininél azt eredményezhetik, hogy kicsit szorongóbbak lesznek, mint voltak, jobban ragaszkodnak a szüleikhez, kevésbé akarnak egyedül maradni, egyedül elintézni dolgokat. Épp amikor azt várnád, hogy egyre önállóbb lesz, a gyerek egy kicsit visszakapcsol matrica üzemmódba? Ez is teljesen normális lehet, és jó eséllyel rövid időn belül elmúlik. Ha nem veszélyezteti a mindennapi tevékenységeit, ha nincs komoly alvászavara, nem romlik láthatóan az iskolai teljesítménye vagy a baráti kapcsolatai, akkor bízhatsz abban, hogy ez a ragaszkodás és szorongás hamarosan enyhül. Ha azonban azt érzed, hogy mindez túl erős, rossz hatással van a mindennapjaira, megviseli őt, a családot, alvászavarai vannak, akkor bátran kérj segítséget, ne halogasd. Pszichológus, iskolapszichológus, bárki jó lehet, akiben meg tudsz bízni, akitől első körben te tanácsot tudsz kérni, és ha szükséges, akkor megfelelő szakemberhez irányít.
Forrás: ahaparenting.com, raisingchildren.net.au
Kapcsolódó cikkek
