Kamasz

Tamponból volt a torta – menzeszbulin jártam

“Vigyázz, innentől el ne kurvulj” – csattant egy hatalmas pofon Kata arcán, amikor tizenhárom évesen megjött az első vérzése. Anyja ezután inkább sajnálta, mint biztatta volna, hogy tudjon meg minél többet a benne rejlő női energiákról, erőkről. Kata szégyenkezett hát, és nem is mert semmit sem kérdezni a menstruációról. Mikor aztán lánya született, elhatározta: mindent megtesz azért, hogy Lillának már ne legyen gondja a nőiességgel… így jutottunk el 2023 tavaszáig, amikor is a tizenhárom éves kislány “piros ruhás buliján” én magam is részt vehettem.
2023. Július 07.
kamaszlány
Fotó: Getty

Napfelkelte és menarche – innentől nincsenek tabuk

A nyugati kultúrában sokak számára modern hóbortnak tűnhet az első menstruáció megünneplése, keleten azonban sok helyen komoly, máig élő hagyománya van ennek. Az Arizonában és Mexikóban élő apacsok “napfelkelte ceremóniát” tartanak a nővé érő kislányoknak, míg India különböző területein, például Keralában, Gujrátban és Rajasztánban “menarchefesztivál” néven ismertek ezek az alkalmak. Ünneplik az első menstruációt Japán és Afrika számos területén, valamint az ausztrál őslakosok körében is A lányok ilyenkor nem csak szép ruhát, nagylányos sminket és sok ajándékot kapnak, de komoly beszélgetéseket is a női szerepekről a közösség új, teljes jogú tagjaként. Innentől nincsenek tabuk.

Barbár szokás volna? Az első menstruációs ceremónia lehetőséget ad a kamaszlányoknak arra, hogy ünnepeljék testük változásait, legnagyobb, első lépésüket a nővé válás útján. Ez erősíti az önbizalmukat, és segít a pozitív énkép kialakításában. Erősödik továbbá a női közösség is, hiszen ezek a bulik jó alkalmat teremtenek a kamaszlányoknak arra is, hogy kapcsolatot építsenek más nőkkel, a nők pedig egymással. Végül itt a tudatosság szempontja is a reproduktív egészség terén: aki nem csak beszél a menstruációjáról, de örül is teste egészséges működésének, az jó eséllyel a női léttel járó testi-lelki problémákat is hamarabb felismeri, adott esetben képes segítséget kérni.

Mellrák és abúzus után ünnep a tisztulás is

Kata sokáig hurcolta magában a nőisége miatt szorongó, mérgező anya elnyomását. Sokáig ő maga is szégyenben élt és haragudott, mellrák-túlélőként azonban kénytelen volt megtanulni, hogyan beszéljen a betegségről, majd az azt követően megváltozott testéről. Kislánya, Lilla kései gyerek, és az ő útja sem volt nehézségektől mentes. Alig négyéves volt, amikor egy akkoriban nagykamasz unokatestvér molesztálta őt, ami szerencsére hamar anyja tudomására jutott. “Nem a bosszú volt a fókuszban, hanem a lányom gyógyulása. Gyermekpszichológushoz vittem, és mindent megtettem, hogy feldolgozza a rémes élményt, ami miatt rengeteg álmatlan éjszakája volt. Akkor úgy tűnt, ez sikerült is, de a pubertás újra felszínre hozta a nem kívánt emlékeket. Azzal, hogy teste változni kezdett, és az első szexuális vágyak megjelentek, előjött a kiszolgáltatottság, a szégyen és a fájdalmas érintés emléke is. Most újra jár terápiába, én pedig azon dolgozom minden erőmmel, hogy meglássa a nőiségben rejlő szépséget is. Hát ezért rendeztem neki piros ruhás bulit” – meséli el négyszemközt Kata.

Az eseményen csupa olyan nők vannak jelen, akik már túl vannak az első vérzésen. Kata néhány barátnője a suliból, a család nőtagjai, és persze azok a családi barátok, akik közel állnak a kislányhoz. Az első és legfontosabb szabály adja magát: mindenki piros ruhában érkezik, természetesen én is. A lakást piros, rózsaszín és fehér lufik és szalagok díszítik, a fő ital, a málnaszörp talpas borospohárban érkezik, jégkockákkal. Lilla koronát visel, hiszen ő az ünnepelt, az érkezők sorban gratulálnak neki, ki-ki átadja ajándékát. Látszik a kamaszlányon, hogy élvezi a figyelmet, valósággal fürdik nőtársai szeretetében. Amikor kiderül, hogy az egyik rokonasszony tampontortát hozott – ez hasonló a babaváró bulik pelenkatortájához – a három tizenéves lány, Lilla és a barátnői beülnek a sarokba kuncogni. Lilla mindenesetre megállapítja, hogy ez aztán hasznos ajándék, legalább nem neki kell megvennie “a muníciót”. “Ez aztán kitart egy darabig” – nevet.

Fotó: Getty Images

Fotó: Getty Images

Oltár és rózsaszirom helyett női kör

Kata elmeséli, hogy látott videót egy elsőmenstruációs szertartásról, ami nagyon megihlette. Ott a család oltárt készített, amit vörös gyöngyökkel, szalagokkal, kendőkkel és gyertyákkal díszítettek. Megkérték a fiatal lányt, hogy hozzon magával valamit, ami a gyerekkorát szimbolizálja, például egy plüsst vagy egy babát. A szertartás után ezt a tárgyat maga mögött hagyja, többé nem az övé, hanem elteszik majdani kislányának, esetleg más rokongyereknek. A jelenlévők vörös rózsaszirmokat szórnak az ünnepeltre, vörös árnyalatú ékszerekkel és kendőkkel ajándékozzák meg. Körben ülnek, és mindenki elmeséli, hogyan jött meg az első menstruációja, és mit érzett akkor. “Nagyon tetszett, hogy nemcsak pozitív élmények voltak, hanem az enyémhez hasonló negatívok, de védett körben” – mondja Kata.

Az oltárt és a rózsaszirmokat az egyébként a gyakorlatias, határozott anyuka túlzásnak érezte, de a női kört megtartotta. Mindannyian körbe ülünk, és felidézzük, hogyan lettünk nők. Akad, aki nagyon várta, mert a barátnői már mind túl voltak rajta, de végül – alighanem az éveken át tartó élsport eredményeként – csak tizenöt évesen kezdett menstruálni. Másnak már tízévesen megjött, amit borzasztóan szégyellt, és sokáig rejtegetett a társai előtt. Az anyja ordított vele, hogy mostantól nincs miniszoknya, felejtse el, és a férfiak innentől megerőszakolhatják. A legjobb, ha titokban tartja. Akadt, akinek minden rémálma valóra vált, amikor az iskolában épp fehér nadrágban volt, és a fiúk a foltokat látva kicsúfolták, hogy biztosan bekakilt, hetekig elhúzódott tőle mindenki.  Az egyik nőtársunk úgy járt, mint a legendás Tövismadarak-sorozat Meggie-je, aki első vérzése jelentkezésekor úgy megijedt, hogy azt hitte haldoklik – engem személy szerint megdöbbentett, hogy még ma is élnek nők, akik kislányként nem kaptak megfelelő felvilágosítást testük működéséről.

A kamaszlányok folyamatosan jegyzetelnek fejben…

A beszélgetés döcögősen indul, de aztán egyre meghittebbé válik. A lányokat nagyon érdeklik a régi és új eszközök: régen voltak a rongyok és a vatta, ma pedig már a tampon és betét is kezd avíttá válni, a legfiatalabbak egyre inkább a fenntarthatóságot keresik: a kelyhet és a menstruációs bugyit. “Az egyébként neked is van csomagolva, Lilla, bontsd csak ki – ugrik fel az egyik nőtársunk. – Alig találtam meg neked a legkisebb méretet. Anya majd segít, hogyan kell használni”.  A meglett családanyák ezen a ponton hol vidáman, hol könnyes szemmel nosztalgiáznak a múltról.

Az első menstruáció története mellett más intim női élmények is terítékre kerülnek: az első szex, annak sikertelensége, abortuszok, vetélések, szüléstörténetek, a menstruáció és a szoptatás összefüggései. A három kamaszlány nem jön zavarba a témáktól, tágra nyílt szemekkel, érdeklődve hallgatják a történteket. És kérdeznek, igen kérdeznek is – méghozzá sokat és mindenről. Szóba kerül, hogy miért és hogyan lehet az előváladéktól teherbe esni, és hogy milyen hosszadalmas, bürokratikus procedúra egy abortusz amellett, hogy testileg-lelkileg fájdalmas. Látszik a lányokon, fejben jegyzetelnek, hogyan kerülhetik el azokat a buktatókat, amelyeket érettebb nőtársaiknak sajnos nem sikerült.         

Filmek és tánc – a női energiák bűvöletében

Kata néhány filmet is összegyűjtött, amiket előre letöltött. A Hold benned című 2009-es dokumentumfilm a menstruációs ciklus természetét és a menstruáció kulturális és társadalmi kontextusát boncolgatja. Egy másik, YouTube-on talált rövid dokumentumfilm (“No Menstrual Hygiene, No School”, 2013) Ugandában játszódik, és azt mutatja be, hogy a menstruációs higiénia hiánya milyen akadályokat jelent a lányok oktatásában. Ugyanezt a problémát járja körül a szintén 2013-as Menstrual Man is, ami egy Arunachalam Muruganantham nevű indiai férfi küldetését mutatja be, aki szintén a legszegényebbek menstruációs higiéniájáért, és ezáltal elérhető szabad mozgásáért küzd. Rengeteg nő még ma is otthon ül rongyokkal a lába között, ha megjön neki, szóba se kerülhet, hogy tanulni vagy dolgozni menjen. Bár Kata alaposan felkészült, végül olyan jól elbeszélgetünk, hogy nem marad idő a gondosan kiválasztott érzékenyítő és oktató kisfilmek levetítésére.

A lányok ezután táncolni akarnak, sok volt nekik az üldögélés. Eleinte női előadókkal indítunk, elvégre a női energiák nagy ünnepe ez: Billie Eilish, Tóth Andi, Nemazalány, Beyoncé, Celine Dion… aztán lassan jön a többi zene, és innentől ez a buli is olyan, mint bármilyen buli, ahol a kamaszok viszik a prímet, miközben az idősebb korosztály csendben beszélget, néha beáll egy-egy ismert számra táncolni. Igen, a piros ruhás party is csak olyan, mint a többi buli, azzal a fontos különbséggel, hogy ezek a lányok már biztosan nem fognak félni attól, hogy a menstruációjukról, a nőiességükről és a testük működéséről beszéljenek, és talán ők lesznek azok is, akik társaik körében is változást hoznak ezen a téren.