Az első trimeszter történései
A terhesség 40 hétig, azaz 280 napig tart átlagosan. Ezt az időszakot szokás háromszor három hónapos szakaszokra bontani, ezek a harmadok vagy trimeszterek. A trimeszterek fizikai és érzelmi szinten is jól elkülöníthetőek egymástól. Az alábbiakban az első trimeszter történéseit igyekszünk összefoglalni.
Az első terhesség felismerése nem feltétlenül könnyű feladat, főleg abban ez esetben, ha nem volt tervezett a gyermekvállalás. Vannak, akik az ovulációjukat is érzik, vannak, akik annyira testtudatosak, hogy tudják mikor történt a fogantatás. A nők többségén semmi nem látszik az első pár hétben, kizárólag a pozitív terhességi tesztből tudják, hogy babát várnak, de vannak olyanok is, akiken 6-7. hetes terhesen már jól láthatóak a várandóság jelei a szakavatottak számára.
És vannak azok, akik nagyjából a negyedik terhességi héttől a reggeli rosszullétekkel küzdenek: a hányás, hányinger, émelygés akár végig az első trimeszter alatt kitarthat.
A fenti felsorolásból is jól látszik, hogy sokféleképpen alakulhat a babavárás első (majd a második és harmadik) időszaka. Ki könnyebben, ki nehezebben veszi az első heteket, hónapokat.
Terhesgondozás
Alacsony kockázatú terhesség esetén szülés-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő végezheti a terhesgondozást. A magas rizikójú terhességeknél kizárólag szakorvoshoz járhat a kismama.A terhesség megállapítása szülész-nőgyógyász feladata. Ő az, akihez elsőként elmegy a kismama a pozitív tesztelés után, ő az, aki ultrahangos vizsgálattal erősíti meg a terhesség tényét, a magzat méreteit és az utolsó menstruáció ideje alapján meghatározza a szülés várható időpontját is. Ő az, aki megállapítja, hogy melyik kockázati besorolásba tartozunk (persze a kockázati besorolás akár többször is változhat a terhesség alatt). Neki kell felhívnia a kismama figyelmét a kockázati státuszunkból eredő lehetőségekre, például, hogy a várandósgondozáshoz szülésznőt is választhatunk.A gondozásba is bevont szülésznők önállóan végezhetik például a magzati szívműködés vizsgálatát, a tapintásos vizsgálatokat, valamint a vizelet-, vérnyomás- és vércukorvizsgálatokat.A gondozással kapcsolatos történéseket a kismama gondozási könyvében kell vezetnie a védőnőnek.Vizsgálatok a terhesség első trimeszterében:
- vérkép
- vizelet
- HBsAg szűrés
- szifilisz szűrés
- vércsoport meghatározás és vörösvértest-ellenanyagszűrés
- ultrahang szűrővizsgálat 11-13. héten
- fogorvosi vizsgálat
- háziorvosi (belgyógyászati, EKG) vizsgálat
- a 37 év feletti kismamáknak kötelező genetikai vizsgálaton kell részt venni a 11-13. héten
Jó tudni, hogy a genetikai vizsgálatokat már a korai terhesség heteiben is elvégezhetőek, igaz ezek nem TB-támogatott vizsgálatok és így elég borsos az áruk.Mit tegyünk meg mindenképpen…
Szedjünk terhesvitamint! Kérdezzünk, kérdezzünk és kérdezzünk, a szaksegítségnek (orvos, szülésznő, védőnő, bába, háziorvos) az is a dolga, hogy válaszoljon a kismama felmerülő kérdéseire.…és mit biztosan nem?
Szokjunk le a dohányzásról, ne igyunk alkoholt és (lehetőleg) ne stresszeljünk!
Fizikai változások
A fizikai változások tekintetében is nagy egyéni eltérések lehetnek. Ahogy fentebb már olvasható, a negyedik terhességi héttől a kismamák egy része émelyeg, reggeli hányingerrel, hányással küzd. Közöttük vannak, akik fogynak is pár kilót, míg másoknál nincs súlygyarapodás, de az sem ritka, hogy a kilók már az első trimeszterben könnyedén fölszaladnak. Minden véglet megfigyelhető.Vannak, akik igen érzékenyek lesznek szagokra, kívánva vagy épp ellenkezőleg elutasítva azt. Sokan fáradtak, enerváltak és jóval több alvást igényelnek, mint korábban.A test hormonháztartása, légzése, vérkeringése, szívritmusa és anyagcseréje is megváltozik és alkalmazkodik az új helyzethez.A bőr érhálózata kitágul, az első trimeszter végére megjelenhetnek a terhességi csíkok (striák), illetve a köldöktől lefelé induló, sötét csík, a linea nigra is. Sok kismamánál pattanások jelennek meg az arcon, illetve sötétebb foltok a bőrön, másoknak épp ellenkezőleg: megszépül a bőrük, dúsabb és fényesebb lesz a hajuk. Mit tegyünk meg mindenképpen…
Kezdjünk el tudatosan táplálkozni. Figyeljünk oda arra, hogy elegendő gyümölcsöt, zöldséget együnk, a finomított szénhidrátokkal, cukorral teli élelmiszereket felejtsük el! Akárhogyan is kezd megváltozni a testünk, fogadjuk el és tekintsünk kíváncsian a változásokra.…és mit biztosan nem?
Ne tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, de ne is essünk át a ló másik oldalára: nem kell mindentől kímélni magunkat, hiszen a várandóság nem betegség, de azért figyeljünk oda arra, ha valami nem esik jól, nem szívesen csináljuk.
A magzat
Az méhben megtermékenyített petesejt a trimeszter végére egy körülbelül 10 centiméteres és 30 grammos magzattá fejlődik, aki már kifejezetten emlékeztet egy kisbabára. A magzatnak már van füle, orra, szeme, szíve, veséi, belei is működésbe lépnek, és a magzatvízbe rendszeresen vizeletet is ürít. Spontán mozgásai egyre gyakoribbak, bár ezt a kismamák még nem érzik. A kismama hasa azonban már jól láthatóan növekszik.A magzatnak sok tápanyagra és oxigénre van szüksége, ezért megnő a keringő vér mennyisége és a méh környékének vérellátottsága, emiatt teltségérzet alakul ki.A 8.héttől beszélünk magzatról (korábban még “csak” embrió volt), és a következő héten már megfigyelhető például az is, hogy szopja az ujját. A 12. hétre kialakulnak az ízlelőbimbók is.Bár mindebből fizikai értelemben nem sokat érez a kismama, mégis összeköttetésben van a magzattal. Lelki síkon is: a pszichológia ma már egyértelműen állítja, hogy a magzatra hatással van az anya lelki állapota, az, hogy mit üzen neki a világról. Az is evidencia ma már, hogy a magzati korból belénk vésődnek emléknyomok, sőt egyes vélemények szerint már a fogantatás idejéből is.Az első trimeszterben nagyon fontos, hogy az életmód összhangba kerüljön a terhességgel: rendszeres mozgással, vitaminokban gazdag étkezésekkel ahhoz járulunk hozzá, hogy a magzatnak a lehető legjobb feltételeket biztosítsuk a növekedéshez.Mit tegyünk meg mindenképpen…
A terhesség korai szakaszában szedett folsavval megelőzhetőek bizonyos fejlődési rendellenességek. Fontos továbbá a vas, a kalcium, a magnézium rendszeres bevitele. Kíméletesen, de mozogjunk továbbra is.
Beszéljünk a kisbabánkhoz, kezdjünk el ráhangolódni.…és mit biztosan nem?
Kerüljük a stresszt, a lelki és fizikai megerőltetést.
Érzelmek
A végletek időszaka az első trimeszter. A lelki-érzelmi élet ingadozó, egyszerre tapasztalható vidámság, öröm, lehangoltság és elkeseredés. Még akkor is, ha tervezett, várt babáról van szó.Mindenképpen valami újnak vagyunk a kezdetén és ezzel egy időben valaminek vége is szakad. Még a legjobb, legkiegyensúlyozottabb párkapcsolat is változóban van: a jól funkcionáló kettős fokozatosan hármassá alakul: be kell engedni a babát a kapcsolatba. Az elkövetkező hónapok mind a nőt, mind a férfit felkészítik arra, hogy anyává és apává váljanak, de ez sokszor félelemmel vegyes várakozást is jelent.Ebben a folyamatban közösen érdemes részt venni, a leendő apának támogatónak, gondoskodónak kell lennie, de a kismamának is be kell őt engednie a benne történő változásokba. Csak így tudják közösen megélni ezt a kalandot és közösen dönteni, várni, majd megélni a szülővé válást.Az első trimeszterben elmosódnak a határok a tudatos és tudatalatti között, furcsa álmok, gondolatok, félelmek, emlékképek jelennek meg a kismamában. Ezekkel foglalkozni kell, teljesen normális történések ezek, de felszínre hozhatnak számos olyan dolgot, amelyek lelkünk legmélyén voltak elrejtve. Sokszor a kismama és anyja kapcsolata kerül a középpontba, az ő kapcsolati nehézségeik törhetnek fel, hiszen a kismamával most valami olyasmi történik, amit anyja is megélt egykor, ráadásul vele. Ez az időszak tökéletes alkalom lehet ahhoz, hogy rendezzék az egymás iránt érzett érzelmeiket.A kismamának sokat segíthet, ha megpróbál tudatosan befelé fordulni, figyelni a teste és a lelke történéseire, engedi felszínre kerülni az ösztöneit. Ezzel nem csak magának tesz jót, hanem segíti a magzattal való kötődésének kialakulását, az intim, szeretetteli kapcsolat kialakulását.Mit tegyünk meg mindenképpen…
Merjünk önmagunk lenni: ha sírhatnékunk van, sírjunk, ha segítségre van szükségünk, kérjünk. Legyünk őszinték és türelmesek önmagunkkal és a párunkkal is. Bízzunk a másikban, erősítsük meg egymást abban, hogy számíthatunk egymásra.…és mit biztosan nem?
Bármilyen lelki gyötrelem esetén ne söpörjük a szőnyeg alá a félelmeinket. Ne szégyelljük a hangulatingadozásainkat, ez természetes velejárója az első időszaknak.
Orvossal vagy bábával? Kórházban vagy otthon? Melyik kórházban, melyik orvossal?
Bár a szülés időpontja még rendkívül távolinak tűnik, nem árt már ilyenkor elkezdeni gondolkozni azon, hol, kivel és milyen körülmények között szeretnénk életet adni a babánknak. Magyarországon két lehetőség közül választhatunk: otthonszülést vagy kórházi szülést szeretnénk-e. Persze nem ilyen egyszerű a döntés, és vannak bizonyos kritériumok, amelyeknek meg kell felelniük azoknak, akik az otthonukban szeretnék világra hozni a kisbabájukat. Ilyen többek között az, hogy az anya nem lehet 18 évesnél fiatalabb illetve 40 évesnél idősebb, nem lehetett előzőleg császármetszése, vagy, hogy csak fejvégű baba születése engedélyezett a törvény értelmében.Mindkét döntés, a kórházi és az otthonszülés is teljesen rendben van, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de egyikről sem állítható, hogy mindenkinek való. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben alaposan gondoljuk át nekünk mi lenne a jó, mi hol éreznénk magunkat biztonságban, hol éreznénk több támogatást, segítséget. Fontos, hogy a párunkkal együtt gondolkozzunk erről a kérdésről is.Ezt egyébként viszonylag hamar jó eldöntenünk, hiszen a várandósgondozást az általunk kiválasztott úton érdemes elkezdenünk és végigjárnunk, bár hivatalosan csupán csak a terhesség 36.hetéig kell döntenünk a kérdésről. Ha például orvost is szeretnénk választani, célszerű minél hamarabb megbeszélni vele, hogy a terhességünk mellett a szülést is kísérje végig. Ha pedig dúla támogatását kívánjuk igénybe venni, vele is érdemes már az első trimeszterben egyeztetni, és a várandósság alatt többször is találkozni.Mit tegyünk meg mindenképpen…
Hallgassunk az ösztöneinkre és tegyünk meg mindent, hogy elegendő információ birtokában tudjunk dönteni. Ez látszólag ellentmondás, a valóságban nagyon is fontos, hogy merjünk kérdezni, érdeklődni, olvassunk utána, beszélgessünk, de közben figyeljünk arra is, hogy mit mond a belső hangunk.…és mit biztosan nem?
Semmiképpen ne azzal törődjünk, hogy mások mit gondolnak. Mi nem ők vagyunk, nem kell trendekkel, szokásokkal foglalkozni. Gyermeket várunk: mostantól nekünk és a párunknak közösen kell mindenben döntenünk. Mindenki másnak pedig el kell ezt fogadnia.Ezt is érdemes elolvasni terhesség témában:
Kapcsolódó cikkek
