Fehér Ági

portfólióigazgató

„Tetszett a pályaművek „mindennapisága”. A kedvenceim azok voltak, amelyek jól bemutatták, hogyan veszi át az irányítást egy ideig az életünk felett az, hogy gondoskodunk egy vagy több kis lény életben tartásáról. Hogy a magasztos és hangzatos szavak helyett ez mekkora fizikai és mentális leterheltséget jelent, és hogy előbb-utóbb mocorogni kezd valami, amit nem érdemes elnyomni, hiszen anyák vagyunk, de nem csak azok. Van, hogy egy kávé jelenti a megoldást, van, akinek nehezebb ez a küzdelem.
Akadt olyan írás is, amelyik mert beszélni az anyaság kevésbé kimondható vonatkozásairól. Arról, hogy régi sebeket téphet fel a tapasztalás, de lehetőségünk van újraírni a történetet. Az anyai bűntudat állandó jelenléte pedig olykor fontos eseményekben csúcsosodik ki – de a gyerekeink erről talán többet tudnak, mint gondolnánk…”

Kempf Zita

főszerkesztő

„Sok minden kell az íráshoz, de egy dolog biztosan: zavartalan idő. Valami olyasmi, amiből egy anyának sosem jut elég. A pályázóink ebből, a legértékesebbjükből adtak nekünk, úgyhogy az első írás első betűjénél meghatódtam, és abba sem hagytam a kétszáznyolcvanadik utolsó betűjéig. Köszönjük az összeset pályázóinknak, a Gyerekszoba olvasóinak, nektek. Köszönjük, hogy ránk bíztátok a gondolataitokat. Köszönjük az érzékletes képeket a játszótéri hintáktól a hideg kávékon át a meleg ölelésekig – egytől-egyig ismerősök voltak. Nektek is köszönhetően: most már jó ismerőseink.”

Balázs Eszter Anna

főszerkesztő, Lampion Könyvek

„Az anyaságról azért is nagyon nehéz jó novellát írni, mert az mindannyiunkat érzelmi, értelmi bázisunkat megrengetően, igazán személyesen érint meg, és rendez át. Nemcsak életmódváltást, de teljes tudatmódosulást is okoz, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Ezért is örömteli, mennyi őszinte és mély írás született a pályázatra – már önmagában ezért dicséret illeti a Gyerekszoba-hu-t, hiszen több száz anyának teremtett alkalmat arra, hogy megvizsgálja önmagát, a gondolatait, az anyaságához fűződő viszonyát, és merjen szembenézni azzal, amit a lelke mélyén talált. Óriási lépés a társadalmunk mentális egészsége felé tett úton, hogy az anyák be merjék, be tudják vallani bizonytalanságukat, kétségbeesésüket és ennek ellenére – mégis ugyanakkor -, rajongásukat. Mert mind másképp éljük meg a várandóságot, a szülést és az anyaságot is – nincs két egyforma eset. És ez így van jól. Minden egyes írás fontos terápiás munka, és nagy-nagy gratuláció jár az alkotóiknak!
Irodalmi minőségről viszont akkortól tudunk beszélni, amikor a mély lelki munka nyelvi formát ölt, játszik az elbeszéléssel, a szavakkal, az idővel – amikor képes kilépni az egyedi megélés keretei közül, és valami mélyebbre, általánosabbra tud rámutatni.”