Mi a bronchiolitis?
Bronchilolitis során a légút nyálkahártyája megduzzad, emiatt a levegő ki- és beáramlása akadályoztatottá válik a tüdőben. A fertőzés az alsó légutakat betegíti meg, a tüdő hörgőiből leágazó hörgőcskék (a 2 milliméternél kisebb légutak) gyulladását jelenti.
Nem keverendő a bronchitisszel, mely a hörgő gyulladását jelenti, egy kis latinnal könnyebb megérteni: a hörgő=bronchus, hörgőcske=bronchiolus, hörghurut (hörgőgyulladás)=bronchitis, hörgőcskegyulladás=bronchiolitis.
A bronchiolitis előfordulása, okai
Leggyakrabban a respiratory syncytial virus (RSV) okozza (a hörgőcskegyulladásos esetek több, mint felében), de néha más vírusok (influenzavírus, parainfluenza, adenovírus, coronavírus, humán metapneumovírus) állnak a betegség hátterében. Statisztikai tény, hogy a babák harmada átesik az RSV-fertőzésen még egyéves kora előtt. A kórokozó cseppfertőzéssel terjed (köhögéssel, tüsszentéssel, sőt nevetéssel), illetve a meg nem mosott, összeprüszkölt kéz által érintett tárgyak felületéről is összeszedheti bárki. A kórokozók két órán át életképesek szabad levegőn is.
Azon túl, hogy a bronchiolitis szezonálisan télen és tavasszal gyakoribb, jellemzően a 18 hónapnál fiatalabbak, de leggyakrabban hat hónapnál fiatalabb csecsemők betegsége októbertől márciusig. Nem véletlenül: az ő légutaik még olyan szűkek, hogy egészen kicsi duzzanat, odagyűlő váladék is akadályozottá teheti bennük a levegő áramlását. Az is elmondható, hogy a fiúk valamivel gyakrabban betegszenek meg. Hajlamosító tényező ezen felül a dohányfüst, a közösség (bölcsőde, óvoda, vagy az ezekbe járó nagyobb testvér, aki hozza-viszi a kórokozókat), a tápszeres táplálás, a koraszülöttség (főleg azok, akiknek légzési problémáik is voltak), a veleszületett szív- vagy légzőszerveket érintő betegség és az alultápláltság. Hasonlóan nagy rizikófaktor, ha a gyermek rossz szociális körülmények között él, vagy ha valamilyen betegség, esetleg gyógyszer szedése miatt legyengült az immunrendszere.
A bronchiolitis tünetei
A betegség lappangási ideje néhány naptól egy hétig terjedhet, attól függően, hogy mely kórokozó váltotta ki a tüneteket. A hörgőcskegyulladás a megfázás tüneteivel indul az első pár napban, így jelentkezik a klasszikus, vizes orrfolyás, a tüsszögés, a hőemelkedés, emellett az étvágytalanság, a bágyadtság, majd az ingerlékenység is. A száraz köhögés egyre súlyosbodik (szaporább, erőlködő, esetleg sípoló hanggal jár), majd a láz mellett táplálási nehezítettségre, szapora szívműködésre lesz figyelmes a szülő. Ritkán hányás, illetve középfülgyulladás is felléphet. Az állapot gyorsan súlyosbodhat. A bronchiolitis csúcsa a 2-3. napon van, és a 7-12. nap környékén jön a javulás. Azoknál a gyermekeknél, akiknek egyéb alapbetegség is van, a vezető tünetek (köhögés, zihálás) sajnos hetekig elhúzódhatnak.
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb gyermek tünetei relatíve enyhék, de a csecsemők súlyosabb állapotúak lehetnek, az oxigénhiánytól néha akár el is kékülhetnek, a gyors légzés pedig ivási nehézséghez vezet, ami kiszáradással járhat, ugyanis a szapora légzéssel értelemszerűen nő a folyadékveszteség is (a kevesebb nedves pelus, vagy szobatisztaság esetén az egész nap nem vagy alig pisilő gyermek intő jel, akár a kiszáradt ajkak és bőr). A bágyadt, tónustalan gyermek és a cianózis (legtöbbször az ajkakon, illetve a körmökön érhető tetten, az oxigénhiány következtében jelentkező, kékes elszíneződés) azonnali orvosi ellátást igényel, mi több, mentőt kell hívni!
Ugyancsak orvost kíván, ha a hörgőcskegyulladással küzdő kicsi légzése nehezítetté, erőlködővé válik, szaporább lesz (percenként 30 légvétel körül, vagy annál is több, féléves kor után), és sípoló hanggal társul, vagy mellkasi behúzódásokat veszünk észre! Szív- vagy tüdőbeteg, illetve immunhiányos gyermekeket a betegség kezdeti tüneteivel már kórházba kell vinni, nem kell/szabad megvárni, míg súlyosbodik, ugyanis az említett betegek sokkal könnyebben kerülnek súlyos állapotba a hörgőcskegyulladás eredményeképpen.
A bronchiolitis diagnózisa, kezelése
A hörgőcskegyulladás könnyen diagnosztizálható a szülő kikérdezése után, és az egyszerű fizikális vizsgálatok sora is elég a gyermekgyógyász szakembernek, melynek legfőbb eleme a sztetoszkópos meghallgatás. Más betegségek kizárására és a diagnózis pontosítására szükség lehet:
– mellkasröntgenre (a tüdőgyulladás gyanújának kizárása okán),
– vérvizsgálatra (elsősorban a fehérvérsejtek száma a fontos, illetve azt is segíthet kideríteni, hogy csökkent-e az oxigén szintje a gyermek vérében),
– szerológiára, hogy kiderüljön, melyik vírus ellen képződik ellenanyag,
– pulzoximetriára (az artériás vér oxigénszintjének monitorozása).
Specifikus kezelés nem létezik a bronchiolitisre, a szervezet szépen lassan magától győzi le a kórokozót, és általában otthon is átvészelhető a betegség, 3-5 nap alatt.
A kórházban a kezelés során biztosítják a megfelelő folyadékbevitelt (intravénás úton, infúzió formájában), az oxigénellátást (maszkkal vagy garatszondával), és hatékony és gyakori orrszívással, illetve párásítással (hideg, párás levegő belégzése) segítik a váladék ürülését. A légzés támogatásához olykor lélegeztetőgépre is szükség lehet.
Előfordul, hogy különféle hörgőtágító gyógyszereket is rendelnek, melyeket inhalálva kap a kis beteg. Az oxigénszintet az ujjra, lábujjra vagy fülcimpára erősített érzékelővel figyelik. Az antibiotikumok ez esetben nem hatékonyak, adásuk felesleges, lévén vírusok állnak a kórkép mögött. Csak akkor lehet jelentőségük, ha felmerül a bakteriális fertőzés eshetősége, például tüdőgyulladás esetében.
Megnyugtató tény, hogy megfelelő intézményi ápolás mellett a hörgőcskegyulladás miatti halálozás esélye igen kicsi, még a kórházi kezelésre szoruló gyermekek esetében is.
Megfigyelték azt is, hogy azok között a gyermekek között, akik átestek a bronchiolitisen, gyakrabban alakul ki később asztma is.
Az RSV ellen nem alakul ki természetes védettség, ezért meg kell említeni, hogy létezik már átmeneti védekezés is ellene: a gyermek az RSV elleni ellenanyagot megkaphatja oltás formájában. A vakcina egy hónapig ad védettséget, így fontos, hogy novembertől márciusig minden hónapban megkapja a kicsi. Csak nagyon súlyos állapotú koraszülöttek kapják meg az amúgy nagyon drága oltást.
Hasznos információk a bronchiolitisről
Semmiképpen ne dohányozzon senki a beteggel egy légtérben, és biztosítsd a megfelelő páratartalmat a helyiségben, ahol tartózkodik. Ehhez ideális a párásító, de akár a meleg radiátorra tett vizes törülköző is jó megoldás lehet. Ez segít a sűrű, tapadós váladékot „elfolyósítani”, könnyebben ürülni. Inhalátorral ugyanezt segítheted elő. A párásító készülékeket ne feledd, hogy rendszeresen kell tisztítani, így kerülhető el az egészségre ugyancsak ártalmas penészedés!
A gyakori orrszívás mellett a tengervizes spray használata segíthet oldani a beszáradt orrváladékot, a nyálkahártya-duzzanatot pedig orrcseppel és spray-kel lehet lohasztani. A torokfájást paracetamol vagy ibuprofen hatóanyagú szerrel (kicsiknél sziruppal, kúppal) enyhítheted.
A kicsinek sokat kell innia, ha szopik, semmiképpen nem szabad felfüggeszteni a szoptatást, lehetőleg igény szerint, sokszor mellre téve – az anyatejen keresztül ráadásul antitestekhez is jut. Ha nem szopik, akkor sokszor kell kevés folyadékkal kínálni (vízzel, gyümölcslével), akár apró trükkökkel: színes szívószállal, vicces pohárból, mesébe fűzve az itatást stb. Ne ijedj meg, a nyálkahártya-duzzanat miatt valószínű, jóval lassabban tud inni a megszokottnál!
A függőleges testhelyzet segít a könnyebb légzésben, így vagy ölben tartva, vagy magadra kötve kendőben, csatos hordozóban is biztosíthatod ezt a pozíciót. Az ágybetétet is megemelheted neki, vagy akár a kiságy fejvégi emelése is megoldás lehet.
A kicsi a lábadozás alatt ne kerüljön kapcsolatba más beteggel, ne menjen közösségbe sem, és a családtagok körülötte fokozottan ügyeljenek a higiénére (gyakori kézmosás, zsebkendőbe tüsszentés, mindenkinek saját ivópohár és törülköző stb.). A beteg gyermek által tapogatott játékokat is gyakran tisztítsd – ez a tanács a megelőzésben is fontos szerepet játszik!
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Dr. Hidvégi Edit gyermekgyógyász, tüdőgyógyász és gasztroenterológus szakorvosnak.
Ezek a cikkek is a témához kapcsolódnak:
– Megfázás: mire figyeljünk, ha beteg a gyerek?
Kapcsolódó cikkek
