Nem, nem csodaszert fogunk ajánlani, amitől vagy a bébi alussza át hirtelen az éjszakát (bárcsak, bárcsak lenne ilyenünk), és nem is pörgetőszert, amitől könnyebb lesz az éjszakai műszak. Abban igyekszünk segíteni, hogy könnyebben éld meg ezt a helyzetet (vagy inkább ezeket a helyzeteket), és ne érezd annyira magányosnak, kétségbe esettnek magad, és reménytelennek a szitut. Akár egyedül vagy épp a babáddal, akár próbálod őt csitítani, elringatni, hogy legalább a nagyobb gyerek vagy a párod tudjon egy picit aludni, könnyen érezheted úgy, hogy magadra maradtál.
Ahogy Kriszti (28) meséli: „Egészen sokáig ébredt szabályosan háromóránként éjjel is a kislányom, és a hajnali 4 körüli ébredés után nagyon nehezen tudtam visszaaltatni. Szerette, ha sétálok vele, ringatom, énekelek neki, nekem viszont a hónapok óta tartó alváshiány miatt inkább sírhatnékom volt, és azt éreztem, az éjszakák végtelenek, és senki nem segít – a férjem nem igazán tudta megnyugtatni a babát ilyenkor, és felesleges volt, hogy mindketten felkeljünk hozzá, szóval maradtam én, meg az éjszakai monoton ringatások.”
Ha nagyjából sejted, mi lehet a kicsi baja, igénye, akkor nagyobb eséllyel próbálod úgy alakítani a dolgokat, hogy komfortos legyen neki. De ha csak sír, sír, az bizony nagyon megnehezíti a helyzetet – ahogy Éváék (34) esetében is történik. „Nem alszik sokat a négy hónapos kisfiam nap közben sem, éjjel pedig gyakran felriad és sokat sír. Voltunk mindenféle kivizsgáláson, nem találtak semmi problémát, azzal próbáltak vigasztalni a legtöbb helyen, hogy majd kinövi. Este kezd el nyűglődni, sírdogálni, és ha el is alszik, hajnalban jó eséllyel ébred sírva, és nagyon nehezen nyugszik meg. Őszintén, alig állok a lábamon a fáradtságtól, de nem az a legnehezebb, hanem hogy ott vagyok egyedül a síró gyerekkel, és azt érzem, hogy teljesen magamra maradtam, és az éjszakák végtelenül hosszúak.”
A legsötétebb órák
Persze máris nem látni olyan sötéten a helyzetet, ha végre felkel a nap, vagy sikerül aludni legalább néhány órát. De a kényszerű éjszakai virrasztás (pláne, ha rendszeres) és az alváshiány mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. Mégis mit lehetne tenni, hogy ne legyen olyan elkeserítően magányos küzdelem a hajnali altatás? Érdemes elolvasni a NurturedFirst Instagram oldal terapeuta szerzője, Jess példáját.
„A kicsikém egész múlt éjjel fent volt. Épp csak néhány órát tudtam aludni. Fájt a hasa. Hajnali egytől fél hatig ringattam, dajkáltam, próbáltam megnyugtatni. Amikor először lettem anya, az ilyen pillanatokban rendkívül magányosnak éreztem magam. Úgy éreztem, azért sír a lányom, mert rossz anya vagyok. Ott ültem vele a székben, és nagyon magányosnak éreztem magam, pedig nem voltam egyedül. Az agyam zakatolt, és azon gondolkodtam, kialszom-e még valaha magamat. De múlt éjjel nem ez történt. Múlt éjjel, bár órák hosszat ébren voltam, nem ezek a gondolatok jöttek. Elképzeltelek TÉGED. Téged, egy másik hasonlóan fáradt szülőt, aki a gyerekét ringatja éjjel.
Elképzeltem, hogy ebben az órában is rengeteg szülő van szerte a világon, aki hozzám hasonlóan ringatja, dajkálja, nyugtatja a gyermekét – néha sírva a fáradtságtól.
Aztán felidéztem a hét évvel ezelőtti önmagamat, első gyerekes anyaként, az alvásmegvonás poklában. És átgondoltam, hogy mi minden történt azóta. A dolgok könnyebbek lettek, már csak ritkán vannak átvirrasztott éjszakáink. De pontosan emlékszem, milyen kimerítő, frusztráló tud lenni, mikor az éjszaka közepén kelni kell a gyerekhez. És egyben csodálatos is, hogy néha te vagy minden, amire szüksége van. Hogy a puszta jelenléted elég ahhoz, hogy megnyugodjon egy rossz álom után, vagy jobban érezze magát a betegsége közepette.
Szóval ma éjjel (vagy máskor, amikor virrasztasz), ha dajkálsz, ringatsz, nyugtatgatsz, képzeld el szerte a világon a rengeteg szülőt, aki épp ugyanezt csinálja. És emlékeztesd magad arra, hogy ez az időszak sem tart örökké. Ahogy a gyerekneveléssel járó nehézségek sem tartanak örökké. És mindig eljön a reggel.”
Együttérzés önmagaddal
Szép gondolat, de neked miért segítene? Nagyon is működhet a dolog – hogy pontosan miért, arról Szalai Balázs mindfulness-oktató mesél. „Az önegyüttérzés tudományosan vizsgált és igazolt módszer, a lényege legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy magunkhoz is úgy fordulunk, ahogy egy jó barátunkhoz tennénk, amikor nincs jól (vagy kicsit más szempontból megfogva: amit szeretnénk, ha mások megadnának nekünk, amikor szükségünk van rá).”
Szalai Balázs mindfulness-oktató
A egyik alaptechnika az úgynevezett önegyüttérző szünet, amit a nehéz pillanatokban alkalmazunk. Három lépésből áll:
Az első, hogy egyáltalán felismerjük és elismerjük, hogy most egy nehéz pillanatot élünk át. Ha belegondolunk, sokszor már ez sem történik meg, pedig nagyon fontos, hogy elismerjük a saját érzéseinket, és ne meneküljünk azonnal a jól bejáratott elkerülő-ellenálló mintáinkba. Például megpróbáljuk magunkat kigondolkodni belőle, vagy „ellentartunk”, „nem kéne így éreznem magam”. Vagy elkezdjük magunkat még pluszban elítélni, hogy miért is érezzük így magunkat — gondoljunk bele, ha ezek a dolgok működnének, akkor nem lennének érzelmi nehézségeink, de hát a tapasztalat nem ez.
A második lépés az „általános emberi” tudatosítása — annak a felismerése, hogy ezek a pillanatok az emberi lét részei, és lehet, hogy ebben a pillanatban is emberek milliói élik át ugyanezt, amit mi. A rossz pillanatokban az ember nagyon egyedül érezheti magát, bezárhat, és ez a tudatosság segíthet megnyitni ezt az állapotot, visszaépíteni az elvesztett kapcsolódottság- , vagy közösségérzést.
A harmadik lépés, hogy valamilyen módon együttérzést adunk magunknak. Elképzelhetjük, mit mondanánk egy barátunknak hasonló helyzetben, de lehet ez akárcsak egy megnyugtató érintés is.
Ami neked jó, az a babának is jó
„Fontos, hogy a gyerekek nagyon rá tudnak kapcsolódni az idegrendszerünkre, ezért ha magunkkal foglalkozunk, akkor nekik is jót teszünk. Erre is érdemes gondolni, ha lelkiismeret-furdalást éreznénk amiatt, hogy magunkkal foglalkozunk – folytatja a szakértő. – Sokat segíthet a kiborulásközeli pillanatokban például egy nyugtató légzőgyakorlatokat, bármilyen relaxációs gyakorlat, pozitív kreatív vizualizáció. Érdemes utánanézni a szerető kedvesség gyakorlata meditációnak (metta néven is lehet róla információt találni), különösen jól jöhet az ilyen helyzetekben.” Jó ötlet lehet, ha felírod ezeket egy papírra, és olyan helyre teszed, ahol látod, észreveszed amikor éjjel virrasztasz, vagy lefotózod a telefonoddal, mert amikor fáradtan, kétségbeesve túlélő-módba kapcsolsz, nem biztos, hogy eszedbe fognak jutni. Pedig valóban egyszerű pár perc alatt elvégezhető dolgok ezek, amelyek tényleg segíthetnek abban, hogy könnyebben kezelhesd ezt a nehéz szituációt.
Kapcsolódó cikkek
