5 ok, amiért az újszülött sír
– Éhes – a kis csecsemőnek még gyakori evésre van szüksége, kicsi a gyomra, a kolosztrum gyorsan megemésztődik.
– Testközelségre vágyik – ha érzi édesanyja testének melegét, illatát, a szívverését, rögtön a méhen belüli életre emlékeztető körülmények közt találja magát, és megnyugszik.
– Fázik – túlöltöztetni semmiképp sem tanácsos a kisbabát, de eleinte kellemetlenül érintheti, ha levetkőztetik, fürdetik.
– Nyugtalan, megijedt – a gyors helyzetváltoztatás, az erős zajok, a babát körülvevő zűrzavar és fejetlenség (látogatók özöne) válthatja ki.
– Fáj valamije – szerencsére ritkán fordul elő, de különféle születési sérülések tartós kellemetlenséget okozhatnak a kisbabának. Izomhúzódás, fejsérülések, csonttörés, csupa olyasmi, ami miatt bizonyos testhelyzetek, mozgások fájdalmasak lehetnek. Hasfájás még nem szokott előfordulni a szülés utáni első hetekben.
Stresszes hétvége
Hétfői napokon gyakran hívják a szoptatási tanácsadót az édesanyák, mert úgy érzik, kevés lett a tejük, a baba ugyanis folyton sír. Beszélgetés közben kiderül, hogy a hétvége szinte folyamatos feszültségben telt. Vendégek jöttek, vagy a család ment vendégségbe, többnyire az anyóshoz, egész hétvégére. Az ezzel járó idegeskedés, rossz hangulat önkéntelenül átragad a babára, ez megint csak nyugtalanítja a mamát, a stressz miatt a baba tényleg nem jut elég tejhez, és jó sokat bömböl. Szerencsére néhány nap alatt rendeződni szokott ez a probléma.
A legtöbb újszülött tiltakozik, ha lerakják valahova és otthagyják, különösen a harmadik naptól kezdve, amikor már kipihente a születés fáradalmait. Könnyű elégedetté tenni: ha szophat, és édesanyja karjaiban vagy közvetlen közelében elalhat, teljes a boldogság. A valóság azonban nem mindig alakul ilyen szépen, nyugodalmasan. Ha az édesanya gyakorlatlan a szoptatásban, ha nem teheti mellre a babát igény szerint, mert elválasztják tőle, vagy ha a szokásosnál később lövell be a teje, a várt harmónia sajnos elmarad. Ha nem úgy alakulnak az első napok a babával, ahogyan elképzeltük, mert sokat sír, az anya csalódottsága, feszültsége is napról napra fokozódik.
A szülés őt is kifárasztotta, az örömmámor, hogy mindketten jól vannak, már lecsengett, s helyette ott a bizonytalanság, különösen, ha egymásnak ellentmondó tanácsokkal árasztják el. Mit teszek rosszul? Ebben a helyzetben nem a hibakeresés az első tennivaló, hanem inkább a lazítás. Az édesanya idegessége, feszültsége ugyanis a babára is átsugárzik. Ő pontosan azt tükrözi vissza, amit kap: ha csendes, biztonságos nyugalmat, halk, kedves szavakat, akkor elcsendesedik, könnyebben megszoptatható, békésen elalszik.
A sírás és az első buktatók
Közkeletű tévhit, hogy a kisbaba sírása mögött szülei megrendszabályozásának, befolyásolásának szándéka áll. (Milyen pici, és máris milyen ügyesen manipulálja az egész családot! – mondja némelyik nevelési szakértő.) Egyesek hatalmas adag tervszerűséget és ravaszságot tételeznek fel az apróságról. Ebből kiindulva igen könnyű eljutni az elkényeztetéstől való félelem zsákutcájába. Innen már csak egy ugrás a rendhez szoktatás, a fegyelmezés és a felnőttek elképzeléseinek rákényszerítése a picire.
Egy kis csecsemőt azonban még lehetetlen elkényeztetni, hiszen nem ravasz számítás, hanem csupán elemi ösztönei irányítják. Ha kielégülnek az igényei, és édesanyja nyugodt, a kisbaba is nyugodt lesz. Vagyis nem szükséges rendhez szoktatni, ő magától belenő majd abba a rendbe, amely körülveszi.
Tartsuk tiszteletben egymást!
A baba igényeihez való rugalmas alkalmazkodás nem jelenti azt, hogy mindenféle napirendet el kellene vetni. Vannak olyan kisbabák, akiket másoknál jobban megnyugtat a kiszámíthatóság, az állandóság. Ők igencsak kibillenhetnek lelki egyensúlyukból, és nyűgös sírással válaszolhatnak, ha túlzott zűrzavar veszi őket körül. De nézzük csak meg közelebbről, mit is jelent az állandóság egy kisbaba számára! Kezdetleges körülmények, háborús viszonyok, állandó menekülés, akár koldulás közben is meglepően nyugodt lehet egy kisbaba, ha édesanyjával lehet.
Ehhez képest a rózsás gyerekágyban, saját gyerekszobában altatott gyerek, akinek egy egész család lesi az igényeit, egész nap sír? Bizony elképzelhető. Bármilyen meglepően is hangzik, egy kicsi baba nem sokat érzékel még az anyagi jólétből, ami körülveszi, neki a szülei közelsége jelenti a világot. Ha a szülő folyton csak azt lesi, és arra gondol, mikor teheti le végre, mikor alszik el végre, mikor hagyja már abba a bömbölést, akkor a baba nem az állandóságot érzi, hanem éppen az ellenkezőjét, azt, hogy szabadulni akarnak tőle. Ha tisztelettel, szeretettel bánunk vele, idővel, amikor a kicsi erre éretté válik, ugyanezt kapjuk vissza tőle is.
Hogyan nyugtassuk meg a síró kisbabát?
– Ha már jóllakott, nem kell rögtön letenni, lehet, hogy szívesen elcumizgat még a mama mellén. Vagyis engedjük addig szopni, amíg türelmünkből futja és amíg a pici igényli (körülbelül két hónapos korig normális és átlagos az egyórás szopás). Bizonyos napszakokban, esti sírdogálás idején jót tesz, ha gyakran mellre kerülhet.
– Tekerjük bele egy könnyű takaróba, hogy ne kalimpáljanak ide-oda a végtagjai. A méhen belüli állapothoz hasonló körbeöleltség megnyugtathatja.
– Ha szeret fürdeni, fürdessük meg! Ezzel akár a hosszú ideje tartó sírást is megszüntethetjük.
– Változtassunk a körülményeken! Ha például a lakásból kivisszük a szabadba levegőzni, vagy a világosból sötétbe, sötétből világosba megyünk vele, kizökken a sírósságból, és rácsodálkozik a változásra.
– Vonjunk be egy nyugodt családtagot a dajkálásba. Hátha az ő békessége, egyenletes szívverése és légzése megnyugtatja a babát.
– Segíthet a bensőséges babamasszázs. Melegben, meleg, olajos kézzel simítsuk végig a testrészeit, közben beszéljünk hozzá lassan, megnyugtatóan.
– Szólítsuk a nevén, nézzünk a szemébe, lassan, halkan magyarázzuk el neki, hol vagyunk, mit csinálunk éppen. Vegyük úgy nyugodtan, mintha mindent értene!
– Tegyünk fel megnyugtató vagy éppen pörgős zenét, és táncoljunk a babával a karunkban. Az is jó megoldás, ha hordozókendőbe kötjük, és úgy ringatjuk.
– Próbáljuk ki, elalszik-e, ha letesszük. Sok baba kimerültségében sír, és ha lefektetik, egy-két perc múlva már alszik is. Ne ingerülten tegyük le! Beszéljünk hozzá továbbra is halkan, határozottan, megnyugtatóan, magyarázzuk el, mi történik. Biztosítsuk arról, hogy nem hagyjuk magára.
A hasfájós baba megnyugtatása
Létezik egy olyan sírástípus, amelyre szinte gondolkodás nélkül mindenki rávágja, aki már látott közelről csecsemőt: na, ez a hasfájós sírás! A kicsi felhúzott térdekkel, görcsösen ökölbe szorított kézzel, ellilult fejjel, torkaszakadtából üvölt, még levegőt is alig vesz közben.
– Ha szopás közben kezdi, mégpedig alighogy mellre kerül: lehet, hogy a túl gyorsan szájába ömlő tej zavarja. Szoptassuk függőleges helyzetben, ne a babára hajolva.
– Ha evés közben, pár perc múlva kezdi: lehet, hogy már nagyon éhes volt, túl mohón evett, sok levegőt nyelt. Vegyük le a mellről (vagy a cumisüvegről), beszéljünk hozzá halkan, megnyugtatóan, körkörösen masszírozzuk a hátát, miközben böfiztetjük. Ha a súlya sem fejlődik jól, sőt veszít belőle és sokat bukik, refluxbetegségre is gondolni kell.
– Ha evés után sír: elképzelhető, hogy nem bírja a tápszert. Tápszeres babáknál gyakori a székrekedés. Lehetséges, hogy a szopós babát az anya által fogyasztott tehéntej, tejtermék zavarja. Más étel is szóba jöhet. Figyeljük meg, milyen szabályszerűség tapasztalható a sírásában! Ha akkor is sír, amikor már csak főtt rizst eszünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem a mama étrendje volt a kiváltó ok.
– Ha mindig késő délután, esténként sír, akár éjszakába nyúlóan: akkor valószínűleg nem hasfájás áll a jelenség hátterében, bár ezt teljes bizonyossággal csak ő tudná megmondani, ha képes volna rá. Jellemző, hogy a babát a fentebb felsorolt általános megnyugtató módszerekkel többnyire el lehet csendesíteni.
Egyéb tippek:
– Segíthet a babamasszázs, az egyenletes ringatás és a kólikatartás. Ilyenkor kezét, lábát, fejét lazán lógathatja a pici, bámulhatja a parketta egyhangú mintázatát, így többnyire megnyugszik.
5 ok, amiért a 3-6 hónapos baba sír
– Fogzás: nem minden csecsemőt, de sokukat igen kellemetlenül érinti. Már hetekkel a fog áttörése előtt fokozott nyugtalanságot, nyálzást tapasztalhatunk. Dörzsöljük be ínyét napközben fájdalomcsillapító zselével, adjunk a kezébe rágókát.
– Oltás körüli nyűgösség: az oltások akár egy hétre is felboríthatják az addig kialakult rendet. Hatalmas változást jelentenek a kisbaba védekezőrendszere számára. Nem szokatlan, hogy éjjel újból felébred, sokat sír, nyugtalankodik. Ha éles fejhangon, megnyugtathatatlanul sír a baba az oltás utáni napokban, forduljunk orvoshoz!
– Különösen az értelmes, figyelmes, “beszédes”, ámde duci kisbabáknál fordul elő az az érdekes jelenség, hogy értelmi fejlődésük előbbre jár, mint a mozgásfejlődésük. Sok mindent szeretnének már, de még nem sikerült rájönniük, hogyan is kéne hozzáfogni. Ezért aztán roppant elégedetlenek, segítséget és szórakoztatást várnak.
– Fájdalom, betegség: különösen akkor gondoljunk erre az okra, ha egyébként is szokatlanul rosszkedvű és nyűgös a baba. A betegséget nem kíséri minden esetben láz, ezért bizonytalanság esetén inkább vigyük orvoshoz!
– Békétlenség a családban: a kicsi sokkal többet megért, megérez a körülötte zajló csatákból, mint gondolnánk. A vita, veszekedés, kiabálás síróssá teheti, mert elbizonytalanítja.
Ha feszültek a szülők…
A négy hónapos Dorina mindig sokat sír – panaszkodik a mamája, és arra gondol, délutánra, estére elfogy a teje. Beszélgetni kezdünk, próbálom kideríteni, mit jelent ez a sok sírás. Kiderül, hogy a kislány főként késő délután zendít rá. Kértem az édesanyát, mesélje el, mi történik akkor. Némi hallgatás után elmondja, hogy a szüleivel élnek egy fedél alatt, akikkel a férjének nagyon feszült a viszonya. Egyre többször érkezik haza ittasan, s ő már előre fél az olykor tettlegességig fajuló jelenetektől.
A továbbiakban arról beszélgettünk, mi lehetne a megoldás. A különköltözés nem jön szóba. Az édesanya nem tud és nem is akar szembefordulni a szüleivel, akik talán kissé túl rámenősen, de mégiscsak jót akarnak. A megoldást a délutánra időzített séta hozta: Dorinával elmentek a férje elé a munkába. Így a kocsmát is sikerült kikerülni, elbüszkélkedhetett kollégáinak a kislánnyal, és sikerült még hazaérkezés előtt két egész órát együtt, hármasban tölteniük. Érdekes módon Dorina sírásai is egy csapásra megszűntek.
5 ok, amiért a 6-12 hónapos csecsemő sír
– Bezártság, egyhangúság, unalom: a második félévben nagyon érdeklődő, nyitott és mozgékony lesz a baba. Hálás, ha zajlik körülötte az élet, és van mire figyelni, van mivel foglalatoskodni. Ez nem azt jelenti, hogy el kell halmozni játékokkal. Talán kevesebbet sírdogál, ha beszélünk hozzá, miközben dolgainkat végezzük, megmutatjuk, kézbe adjuk, amivel foglalkozunk, vagyis egyre jobban bevonjuk a mindennapi életünkbe.
– Új étel miatti hasfájás: egyszerre csak egy új alapanyaggal örvendeztessük meg a kicsit. Figyeljük meg, jól bírja-e, s csak akkor kaphat pár nap elteltével újabbat. A tehéntejet nagy mennyiségben tartalmazó tejpép a dobozon olvasható felirat ellenére sem ideális csecsemő-táplálék.
– Fájdalom/betegség: az első szülinap felé közeledve már jelentkezhet a középfülgyulladás. Jellemző, hogy a baba rendszerint éjszaka ébred fájdalmasan sírva, a füle felé kapkodva. Lehet, hogy evés közben is sír, mert a nyelés fájdalmat okoz neki. Legtöbbször láz kíséri. Adjunk neki láz- és fájdalomcsillapítót, másnap pedig vigyük orvoshoz.
– Idegenek felbukkanása és közvetlenkedése: a csecsemő már világosan különbséget tud tenni szülei és közeli hozzátartozói, valamint a ritkán látott vagy idegen emberek közt. Ha túl gyorsan, túl hangosan közelítenek, bizony sírva fakadhat. Ne engedjük, hogy fogdossák, bízzuk rá, mikor közeledik majd magától.
– Nem teheti azt, amit szeretne: egyre jobban nyomulna és fedezné fel a világot. Ám azt tapasztalja, hogy szinte minden érdekes dolgot kivesznek a kezéből, és minduntalan rácsok közé zárják. Nem csoda, ha reklamál! Jobban járunk, ha biztonságos környezetet teremtünk neki, és csak attól tiltjuk, amitől muszáj. A legveszélyesebb holmikat pakoljuk el.
Egyik napról a másikra…
A nyolc hónapos Benedek igen nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt, nyugodtan elnézelődött a kiságyában vagy anyukája ölében és a babakocsiban. Éjszaka egyszer szopott, aztán aludt, mint a bunda. Anyukája azért hívott fel, mert úgy látta, Benedek viselkedése néhány napja megváltozott. Rosszkedvű, nyűgös, semmihez sincs kedve. Igaz, kicsit náthás, de még láza sincs. Közben az édesanya úgy érezte, mintha kevesebbet is enne a kisfiú. Amikor elkezdett szopni, pár korty után abbahagyta, és csak sírt vigasztalhatatlanul. Éjszaka ráadásul félóránként felébredt, és szopni sem nagyon akart. Megbeszéltük, hogy másnap elviszi gyerekorvoshoz a kisfiút, ahol kiderült, középfülgyulladása van.
W. Ungváry Renáta
Apaszemmel a sírás
Kifejezetten sírós babát kerestünk, és meg is találtuk! Áprilisi számunk labdás kismamatornájának főszereplője, Kiss Gabi még derűsen mosolyog az akkori fotókon. Nem is sejti, hogy szülés után három hónapig minden egy síró-rívó kislány örökös vigasztalása, dédelgetése körül forog majd. Fotóinkon Panna Zsófi négy hónapos, kiegyensúlyozott, mosolygós, békés, vagyis szerencsére túl vannak a nehéz időkön. Ezért cseppet sem esik nehezükre, hogy tapasztalataikat a Kismama olvasóival is megosszák. Rácz Tamást, az apukát arról faggattuk, tulajdonképpen mi is volt a gond Pannával, és milyen módszerekkel sikerült megnyugtatniuk.
– Olyan a munkám, hogy csak este tíz-tizenegy körül érek haza, addigra Gabi rendszerint teljesen ki volt készülve, Panna pedig sokszor még akkor is sírt. Gabitól tudom, hogy Panna általában hajnali négytől este kilencig sírt, nappal összesen egy órát aludt, és addig volt csöndben, amíg szopott. Aztán este kilenctől egyig kialudta magát, és fent volt négyig. Teljes napokat csak hétvégén tudtam megfigyelni. Számomra teljesen egyértelmű volt a helyzet: mindig a szopásért sírt. Azt láttam, hogy attól azonnal megnyugszik. Sírás közben erőlködött, lábacskáit görcsösen felhúzta a hasáig, nyöszörgött, ezért arra gondoltunk, a hasa fájhat. Azt sem szerette, ha levetkőztettük, olyankor azonnal rázendített. A kakis pelus viszont egy csöppet sem zavarta. A hasfájásra mindenféle szert kipróbáltunk, egyik sem használt.
Végül egy homeopátiás szert adtunk neki, és attól javulni kezdett a helyzet. De ki tudja, hátha csak annyi történt, hogy végére értünk a hasfájós időszaknak. Pontosan három hónapos volt akkor, és mintha elvágták volna a sok sírást. Hétvégén persze én is igyekeztem kivenni a részemet a vigasztalásból. Panna legjobban a járkálást szerette, vagy ha a babakocsiba tettük és toltuk. Aztán néhány hét elteltével a tükör lett a kedvenc. Odaálltunk elé, és mindenféle grimasszal, fintorral, brekegéssel igyekeztem mosolyt csalni az arcára.
Ha végre elaludt, Gabival foglalkoztam. Igyekeztem őt is megnyugtatni, és önbizalmat csepegtetni belé. Átéreztem, milyen szörnyen elbizonytalanító érzés lehet, hogy minden erőfeszítése ellenére ilyen nehezen nyugszik meg Panna. Ez mindkettőnket váratlanul ért. Néha bizony mérgesek is voltunk rá tehetetlenségünkben. Ilyenkor nem pannáztunk, hanem azt mondtam neki szigorúan: ZSÓFI, elég volt!!! Ez sajnos nemigen használt…
A leggyakoribb magyarázat
A hasfájósnak mondott csecsemővel kapcsolatban szinte mindenkinek van valami jó ötlete. Valamennyien született hasfájásszakértőnek bizonyulunk ilyenkor! Szerencsés eset, ha az ötlet nem a kártékony, a helyzetet tovább rontó javaslatok közé tartozik. Igaz ugyan, hogy eddig nem sikerült tudományos módszerekkel bizonyítani, hogy valóban hasfájásról van szó, de ennek hangoztatása csak még jobban elkeseríti a szülőt, aki szeretné, ha valami elfogadható magyarázatot találna a sírásra.
Gyakran azt javasolják az anyának, hogy hagyja abba az “összevissza” (valójában igény szerinti) szoptatást, és tegye mellre háromóránként a kicsit, akkor ugyanis nem keveredik az emésztett tej az emésztetlennel. Persze az anyatej gyors emészthetősége miatt ilyesmitől nem kell tartanunk, de ha mégis, nyugodtan keveredhet a tej, a gyomor már csak ilyen, keverednek benne az elfogyasztott táplálékok. A szoptatások közti idő nyújtása azonban a tejmennyiség csökkenését eredményezheti, s ilyenkor a tápszer a következő tanács.
Ami tényleg megnyugtató
Előfordul, hogy az anya melléből egész nap csurog a tej, mégis tápszert kap a baba, mert sír szopás után. Ilyenkor nem számít, hogy valójában jól hízik. Megkapja a cumisüveget, s lám, csodák csodája, megnyugszik és elalszik! Mi történt? Ezek szerint az anyatejtől sír, attól van hasfájása? Természetesen nem, a tehenek teje továbbra sem jobb táplálék, mint az anyatej. Van azonban egy fontos jó tulajdonsága: látszik az üvegen, hogy van benne valami, és mennyit eszik meg belőle a gyerek.
Ez sok szülőre megnyugtatóan hat. Azzal az érzéssel teszik le a kiságyba a gyereket, hogy most aztán tényleg mindent megtettek, ami emberileg lehetséges. Ez a nyugalom pedig természetesen a kicsire is átsugárzik. Nem veszi már a folyamatos vészjeleket a mamától (izomfeszültség, szapora légzés, kapkodó mozdulatok, feldúlt arckifejezés, a baba ideges rázogatása). A mama nyugalma azt üzeni neki: minden rendben.
Keressük meg az okokat!
Nem könnyű tisztán látni. Talán segít, ha megpróbálunk válaszolni a következő kérdésekre. Otthon, családi körben is sikerülhet, ám ha szakemberhez fordulunk, hasonló felvetésekre számíthatunk.
Jegyezzük fel néhány napig, pontosan mikor, milyen helyzetekben sír a baba. Megfigyelhető valamiféle rendszeresség?
Mit szoktak tenni vele, ha sír?
Mivel lehet valóban megnyugtatni?
Mi a legaggasztóbb a jelenlegi helyzetben? (Sokan attól tartanak, hogy elkényeztetik a csecsemőt.)
Soroljuk fel azokat a babával kapcsolatos jelenségeket, eseményeket, amelyek bosszantóak. Miért dúlják fel a nyugalmunkat?
Gyűjtsük össze azokat a tényezőket, amelyek elégedettségre adnak okot, vagy jó érzéssel töltenek el. Ha nem találunk ilyet, írjunk kívánságlistát, és lássunk neki a megvalósításnak.
“Sírásnaptár”
Újszülöttkorban: Ha nehéz volt a szülés, és megviselte a babát, esetleg születési sérülései vannak, kezdettől fogva sokat sírhat, mert nagyon zaklatott, vagy fájdalmai vannak. Ez utóbbira utal, ha az egyik mellből nem akar szopni, és mindig csak egy irányba fordítja a fejét. Ezek a panaszok néhány hét alatt elmúlnak, addig különleges testhelyzetben kell szoptatni a babát.
0-tól 3 hónapos korig: Az első hetekben a sírás legvalószínűbb oka, hogy a baba ismét éhes, szopni szeretne, vagy legalábbis mellen, testközelben lenni és elbóbiskolni közben. Gyomra még pici, az anyatej hamar kiürül belőle, hiszen nagyon gyorsan emészthető. Akkor érzi magát biztonságban, ha anyja közelében lehet. Az igény szerinti szoptatás a baba megnyugtatásában is segít.
3-tól 6 hónapos korig: Az állítólag hasfájásra visszavezethető sírás többnyire megszűnik erre az időszakra, legalábbis három hónapos kor után sokkal kevesebbet sírnak a picik. Ez talán azzal is magyarázható, hogy többet észrevesznek már környezetükből, felfedezik saját kezüket is, megtanulnak fogni, forogni, nem olyan tehetetlenek többé. Az oltások beadása után számíthatunk arra, hogy a pici sírósabb lesz, fájhat neki, ha megnyomja valami a lábát, ahova a szúrást kapta.
6-tól 9 hónapos korig: Ebben az időszakban a legtöbb csecsemő rosszul viseli, ha anyukája eltűnik a látóteréből. Az idegenektől megijed, mert már tökéletesen tisztában van azzal, kihez tartozik. Ha elmegyünk a közeléből, és sírva fakad, megnyugtathatjuk, ha beszélünk hozzá.
12-től 24 hónapos korig: Változó, hogy mikor tör ki a dackorszak, de arra felkészülhetünk, hogy sok türelemre lesz szükség. Egyre összetettebben tudja kifejezni kívánságait, de rosszul viseli, ha nem teheti azt, amit szeretne.
Kétéves kor felett: A legtöbb kisgyerek el tudja már mondani, mi bántja, s viszonylag könnyen megállapodhatunk vele a vitás kérdésekben.
Legjobb vigasz a szopi
Gágyor Erzsébet a szoptatás nyugtató és vigasztaló erejére esküszik. Kislányai, Xiomara (3) és Valentina (1,5) együtt és külön-külön is szívesen szopiznak.
– Nálunk a szoptatás a legjobb megnyugtató módszer – mindkét gyerekemnél. Akár egyszerre is. Hiszen ha az egyiket vigasztalni kell, és hozzám bújik egy kicsit szopizni, akkor biztos, hogy a másik is hirtelen talál magán valami bibit, ami miatt neki is sürgősen szüksége lesz egy kis összebújásra és egy kis anyatejre.
Bevallom, néha már fárasztó három éve egyfolytában ez a készenlét, hogy nem merek előttük fürödni vagy öltözködni, hiszen biztos lehetek abban, hogy azonnal letámadnak majd egy kis ciciért. Amikor a nagylányom egyéves volt, már csak elalvás előtt igényelte a szopit. Igaz, nem is volt már sok tejem. Amikor ismét terhes lettem, hirtelen megnőtt a tejmennyiség, és ő ezt nagy örömmel érzékelte. Reggel, délben, este – állandóan csak ezt akarta inni. És bizony őszintén meglepte, amikor megérkezett a kistestvére, és hirtelen osztoznia kellett nemcsak az anyukáján, hanem az anyatejen is.
De aztán lassan megszokták, hogy ketten is jöhetnek, egyszerre is szopizhatnak. Akkor is nagyon jól jött a szoptatás, amikor kétévesen elkezdődött a nagylányom dackorszaka, ez volt az egyetlen módszer, amellyel le tudtam csillapítani.
Nyűgösködés ellen séta
Vas Jánosné Őry Szilvia és hathetes kisfia, Roland mindig sétálni indulnak, ha nyűgösebb napjaik vannak.
– Ha Rolandon múlna, mindig úton lennénk. Ha berakom a babakocsiba, minden gondját-baját elfelejti, még azt is, hogy eljött már az etetés ideje, és nagyon éhes. Ilyenkor perceken belül mély álomba ringatja a kocsi, és ameddig annak a mozgását érzi, nincs baj. Ennél már csak azt szereti jobban, ha beülünk az autóba, itthagyjuk a várost, és lemegyünk a hétvégi telkünkre. Ott kiteszem a kiságyát a cseresznyefa alá, egy árnyékos, szélvédett helyre, betakarom szúnyoghálóval, és akár négy-öt órán át is alszik. Városi lakásunkban soha nem szokott ennyit szunyókálni. Ha pedig felébred, akkor sem követeli sírva a társaságomat, elnézegeti a mozgó leveleket, a fény játékát.
Kis karácsony, nagy sírás
Batki Zsoltnak minden türelmére szüksége volt, hogy meghódítsa húsz hónapos, Borsika nevű lányát, aki olyan anyás volt, hogy sokáig nem fogadott el semmilyen vigaszt édesapjától.
– Amikor Bíborka, a most hároméves nagylányom megszületett, a feleségemet elaltatták a császármetszéshez, így én voltam az első, aki hosszabban dédelgethette a picit. Sokra nem mentem – a pár perces újszülött csak ordított és ordított vigasztalhatatlanul.
De később, otthon nagyon is hasznos volt a segítségem. A feleségem a szövődmények miatt állandóan fáradt volt, amit csak tetézett, hogy Bíborka gyakran éjjel is órákon át zokogott. Csak akkor nyugodott meg, amikor hassal lefelé az alkaromra tettem, és sétáltam vele. Ilyenkor altatódalt találtam ki neki, meséket duruzsoltam a fülébe. A mai napig nagyon apás. Gondoltam, könnyű dolgom lesz rutinos apaként a másodszülöttel is, de Borsika az első perctől kezdve nyilvánvalóvá tette: neki anya kell. Csak és kizárólag. Anya ringassa, tegye tisztába, énekeljen neki.
Ha ébredés után én léptem a kiságyához, mert a feleségem az éjszakai szoptatás után kimerülve még szunyókált volna fél órácskát, ordított, mint akit nyúznak. Ha az édesanyja lépett az ágyához, boldogan gőgicsélt, és követelte a szopit. Egy idő után meguntam, hogy újabb és újabb dolgokat találjak ki a síró gyerek felvidítására, ezért mindig ugyanazt az egy dalt kezdtem énekelni neki. A Kis karácsony, nagy karácsonyt. Ma már ott tartunk, hogy ha Borsika meghallja, azonnal abbahagyja a sírást, és lefekszik. Ez olyan jól bevált, hogy a múlt héten, láttam, már a feleségem is “elcsente” módszeremet, és láss csodát! A “kiskarácsony” még a szoptatásnál is jobban működött!
Hisztérikus roham
A hároméves Ancsa Schmidt Anikó negyedik gyereke. Talán ezért nem esett kétségbe az édesanyja, amikor annyira zokogott a kislánya, hogy elfelejtett levegőt venni.
– Két hónapos volt Ancsa, amikor először kapott olyan hisztérikus rohamot, hogy elájult az oxigénhiánytól. Nagyon álmos volt már, én meg nagyon fáradt, ráadásul már nagyon kellett pisilnem. Ringattam, ringattam, majd amikor már úgy láttam, hogy mindjárt elpilled, beraktam az ágyába, és kirohantam a WC-re. Amint az ágyba tettem, hisztérikus ordításba kezdett, de engem nem ez riasztott meg, hanem amikor hirtelen teljes csend lett.
Mint az őrült rohantam vissza, és azt láttam, hogy szilvakék lett a lányom, nem vesz levegőt. Amikor felkaptam, szerencsére hatalmasat sóhajtott, és ismét beindult a légzése. A doktornő azt mondta, higgyem el, kinövi, és minél kevesebbet foglalkozunk vele, annál hamarabb lesz vége az egésznek. Mivel a három bátyja már jóval idősebb nála, szívesen segítettek babusgatni a kisbabát. De persze a sírást így sem lehet teljesen kivédeni.
A következő ájulás az oltás utáni nyűgösség miatt következett be, majd egyszerűen csak azért, mert nem kapott meg azonnal egy megkívánt játékot. Amikor kétéves korában ismét toporzékolni kezdett, és hallottam, hogy furcsán veszi a levegőt, nem értem oda időben, hogy megnyugtassam. Még a konyhában voltam, amikor hallottam, hogy koppan egy nagyot a padlón. Gondoltam, most már úgyis mindegy, akkor tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Amikor Ancsa felébredt, és megkérdezte, hogy mi történt, azt feleltem, hogy semmi. Soha többé nem ájult el – belátta, hogy ez nem jó üzlet, ha nem kényezteti érte az egész család.
Mert azt gondolom, hogy persze a kisbabának sok babusgatásra, ringatásra van szüksége, de azért egy bizonyos kor után már nem kell azonnal ugrani. Meg kell azt is tanulnia, hogyan oldhatja meg egyedül a saját problémáit.
Ezek is érdekelhetnek sírás témában:
- Sír a világ minden babája
- 5 ok amiért a 6-12 hónapos csecsemő sír
- Az igazi és a látszólagos hasfájás
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
